Sziasztok!

Agykontroll módszert érdemes megtanulni, ha olyan napiszintű
gyakorlatokat keresnék, amely segítségével a negatív gondolatokat
távol tudom tartani?
Alapvetően senki nem tudott még nekem segíteni abban, hogy bizonyos
negatív gondolataimat távoltartsam, amelyek - szinte - minden
másodpercben jelen vannak.
Az illetőnek akinél voltam vagy nem volt még gyakorlata (nemrég
végezte el a pszichológia szakot) vagy a másik eset, hogy nem éreztem:
lenne haladás.

Ezen kívül régen tapasztaltam olyat, hogy ilyen szakemberek
visszaéltek hatalmukkal (szerencsére nem velem történt) szóval nehéz
bizalmat szavazni is.
Folyamatosan és mindig azzal foglalkozom, hogy mások mit gondolnak
(vagy gondolhatnak) rólam, rendkívüli erőfeszítéseket teszek, hogy -
lehetőleg - mindenkinek megfeleljek, pedig magamnak sem tudok.
Folyamatosan megpróbálom kitalálni, hogy adott helyzetben "másoknak mi
lenne a jó".
Nem tudom elviselni, ha rosszat mondanak, vagy gondolnak rólam, még
akkor sem, ha ismeretlenek teszik ezt.
Úgy érzem, semmit nem tudok elfelejteni, amilyen sérelmek értek az
életben, ha x évvel ezelőtt valaki "akárcsak úgy szólt hozzám ami nem
tetszett", már az mélyen érintett, nem is beszélve arról amikor
kellemetlen szituációba kerültem, megszégyenítve, vagy megalázva
éreztem magam.
Természetesen olyan fájdalmak is feljönnek, amikor én viselkedtem úgy
mással-másokkal szemben, ahogy nem kellett volna.
Minden ilyen gondolat elmondhatatlan szenvedést okoz, újra és újra
átélem az elmondhatatlan félelmet-fájdalmat, de megoldás nincs.
Sokszor azért nem teszek meg valamit (vagy miközben csinálom,
rettegek), mert "ha x megtudja, akkor majd mit szólna".
Egész összefüggő gondolatsorokat találok ki, hogy ki milyen
negatívumot mondhat a hátam mögött és ha "megtudja a másik" ő is
milyen szintén negatív módon reagálhat...

Kényszergondolat-szerűen jönnek ezek és nem tudom őket megállítani,
"gondolat-stop" technikával sem...
Tapasztalom mlyen rossz az, ha mások vélt vagy valós rólam való
negatív gondolataival/múltbeli mondataival hullámoztatom
lelkivilágomat és eszerint ítélem meg magamat.
Gyerekként-serdülőként sokszor hallottam évekig, hogy "téged soha nem
fog elfogadni senki, mert rosszindulatú vagy, akit nem lehet szeretni,
csak negatív tulajdonságaid vannak, pozitívak nincsenek". Egész iskola
előtt is meg lettem alázva, valamint olyan tanárok közt voltam,
akiknek pedagógiai elvei voltak, hogy: "gyerekeknek mondjuk hogy
milyen rossz/negatív/stb", akkor majd "olyan lesz mint mi akarjuk",
valamint az életre kell nevelni és az élet kemény." Eleve minden
rosszra hajlamos kis gazfickóknak tartották a gyerekeket, akiket ilyen
módon kell nevelni.
Ha bárkitől negatív véleményt hallok magammal kapcsolatban, azt
biztosan egyfajta igazolásnak veszem, hogy "nahát, igen, megmondták
hogy nem fognak elfogadni" és rögtön összeomlok.
Ha úgy érzem hogy bántanak, megaláznak, soha nem merek visszaszólni,
akkora a szorongás és hasonlók, hogy semmit nem teszek, utólag pedig
csak a harag marad, hogy miért nem védtem meg magam.
Nem veszem észre azokat az embereket az életemben, akik pozitívan vagy
jóindulattal viszonyulnak hozzám, aki meg közönyösen, az "biztos
utál/nem kedvel".
Bármilyen enyhe negatív kritikára is kétségbeesem. Érdekeimért soha
semmikor nem mertem kiállni.
Félek a világtól és mindentől-mindenkitől.
Mások szomorúnak, rendkívül zárkózottnak, életuntnak látnak, aki soha,
semmikor nem mosolyog. Nagyon sok éve rendkívül komoly alvásproblémáim
vannak, ezzel is hiába fordultam szakemberhez.

Agykontroll módszernek van erre valami napi szintű gyakorlata, vagy az
egészet érdemes megtanulni, mert csak úgy segíthet?
Tanfolyamon érdemes tanulni, vagy könyvből is lehet?

Üdv Mindenkinek: G