A sejtek okkal alakítanak ki koncentráció különbséget különféle ionokra
a sejtmembránjuk két oldalán. A koncentráció különbség
kiegyenlítődésének igen kevés köze van az "entrópiához" és a
meggátolhatatlan folyamatos diffúzióhoz. Az esetek túlnyomó többségében
a sejt csak akkor engedi meg a Na+ ionok belépését az ionok számára
egyébként átjárhatatlan kettős foszfolipid membránon keresztül a
citoplazmába, ha arra szükség van.
A koncentráció különbség, mint hajtóerő, többféle folyamatban is
felhasználható. Pl. ha a sejt fel szeretne venni valamilyen anyagot
megteheti hogy a folyamatot egybe kapcsolja egy olyan anyag
transzportjával ami egyébként is "be szeretne" jutni a sejtbe. Ennek az
elektrokémiai gradiensnek az energiáját felhasználva megfelelő szállító
fehérje segítségével behozza azt amire szükség van, akár annak fizikai
kémiai gradiensével szemben is. A vékonybelet kibélelő sejtek pl.
Na-glükóz szimporterrel veszik fel a bélből a glükózt (Pflugers Arch.
2004 Feb;447(5):510-8.), vagy Na-animo sav szimporterekkel az aminosavak
jelentős részét (Physiol Rev 88: 249-286, 2008).
A Na+/K+ pumpa az, aminek a működése megteremti a koncentráció
különbségeket ezekhez a folyamatokhoz, ATP felhasználásával.
Ha valaki ennek ismeretében van, akkor nem háborodik fel olyanokon, ha
egy szövegkörnyezetben kerül említésre a bélben található aminosavak
által generált Na+/K+ pumpaműködés.(Azt viszont ezek után én nem értem
miért került egyáltalán az a bizonyos cikk említésre, ha nem ezért)
A H+ ionok gradiensét is felhasználják a sejtek pl. ostor mozgatásra,
vagy ATP szintézisre.
A neuronok ingerület továbbításra használják a Na+ ionok beengedését. Ha
ez lezajlott, Na+/K+ pumpákkal állítják helyre a korábbi nyugalmi
potenciáljukat.
Persze nem célszerű csak úgy megengedni a Na+ vagy más pozitív töltésű
ionok bejutását a sejtbe, ezt kompenzálandó minden sejten megtalálhatóak
K+ szivárgási (leak) csatornák melyeken keresztül a pozitív töltések
megnövekedésének megfelelően távozni tudnak a K+ ionok, így a sejt
töltésviszonyai állandóak maradhatnak.
A sejteken, Na+ szivárgási csatornák is vannak. Ezek szerepe többek közt
valószínűleg az aktiválhatóság, vagy ingerület kiváltás érzékenységének
beállítása lehet. Na+ leak csatornák jelenlétében a nyugalmi potenciál
alacsonyabb lehet a csak K+ ionok leak csatornájával létrehozható
értéknél. A vizsgált sejteken kimutatható volt, hogy a K+ leak
csatornákhoz képest a Na+ leak csatornák elenyésző mértékben vesznek
részt az ilyen szivárgási folyamatokban, kb. 4-5% a K+ szivárgási
csatornák aktivitásához képest (Cell press, Neuron 72, December 22, 2011)
A Na+ szivárgási csatornákat a kétezres évek elött sikerült először
genetikailag meghatározni (kiklónozni) (EMBO reports Vol 10 no 9, 2009
963-964), de neurifiziológiai vizsgálatokkal már jóval korábban
megjósolták a létezésülket (Hodgkin, A.L., and Katz, B. (1949). J.
Physiol. 108, 37-77.)
Hát csak ezért került többek közt elő a neurofiziológia. Ha valaki ionok
mozgásával akar foglalkozni sejtmembránokon keresztül, előbb utóbb egy
halom neurofiziológiai iromány között fogja találni magát.
Midezek teljesen lényegtelenek addig amígnem sikerül adatokat gyűjteni
arra, hogy a többlet só fogyasztás hétköznapi körülmények között
megemeli a vérplazma, vagy a szöveti nyirok Na+ koncentrácoióját.
Ez nem evidencia!
Legalább ezt meg kellene tudni mutatni, hogy egyáltalán érdemes legyen
elkezdeni foglalkozni a többi hipotézissel.
Ne felejtsd el, hogy a sós ételek szomjúságot okoznak, ami már a
kezdeteknél segíthet a koncentráció csökkentésében ("meccsnézés -
burgonnyacsipsz zabálás - sörivás" bermuda háromszöge). Valami hasonló
említésre került az általad citált japán öregemberes cikkben is, és jól
ki is vágtad belőle mielőtt beidézted.
Az altatott állat vékonybelébe kanülön keresztül bejuttatott sóoldat nem
felel meg a hétköznapi szituációnak.
Az hogy 590000 helyen említik, hogy a 1-2-3-4-5-6 g feletti napi
sóbevitel káros az egészségre, az tekinthető evidenciának, de a tizenöt
sorral efölött levő állítás szempontjából tökéletesen lényegtelen.
Gogy
|
