Kedves Agykontrollosok!
Sajnálom, de tegnap valahol elszúrtam a levélküldést.
LukszorLaci kérdezte (#3743) :
>Remete, Te nyugodt vagy?...
Képzeld, annyira nyugodt vagyok, hogy újabban már a leveleket sem
küldöm el, csak a kiigazítást :))
Akkor a levél "noch ein Mahl", átírva, és Coué kihagyva!
Sikerröl, ismét más szemszögböl :))
Erre egy új hasonlatot kellett kitalálnom, remélem érthetö lesz.
Életünket két, látszólag különálló "verseny" jellemzi. Ezek, a látszat
ellenére, szorosan összefüggenek:
a] Az egyik a mindennapi élet "versengése". Az egók futama.
Ebben az egónknak egyaránt benne lehet gyözelem-vesztesség.
b] Másik a "verseny önmagunkkal". Ez a belsö versenyünk az
egónk ellen, más szóval maga a lelki fejlödésünk! Megnyugtató lehet
tudni, hogy ezt a "versenyt", akármennyire is elhúzzuk, sohasem
veszíthetjük el.
Nos, erröl azt mondják a bölcsek:
Ha az [a], és [b] ellentmondanak egymásnak,
akkor mindég az utóbbi gyöz!
Gyakorlatban szerintem ez azt jelenti, hogy bármik is legyenek
vágyaink-céljaink [a], amíg azok fejlödésünket nem támogatják [b],
addig nem számíthatunk valami kirobbanó sikerre.
Egyébként az élet mindég jelez mikor e két "versenyt"
sikerült összehangolnunk. Ezt a jelet nevezzük igaz sikernek!
Sok-sok ilyen "jelet" kívánok mindenkinek,
Remete
|
