Szia Kettu!

Gratulalok a fiaidhoz! En is szerettem volna meg tesot/tesokat a
picuromnak, de nalunk mar nagyon valoszinu, hogy ez nem jon ossze.
A ferjem szerint eppen eleg az egy kis gezenguzunkkal kuzdeni :)

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a gyermekeink a tulajdon
karikaturaink amikor meg kicsik. Akkor meg jot nevettem ezen, de mara
rajottem, hogy ez nem is olyan vicces ;)

De azert nem biztos, hogy csak a ferj-feleseg kapcsolat, meg a gyerek
tema az aktualis. Lehet, hogy vannak azota a fiatalabb korosztalybol
is itt ujra, de ha megsem, akkor sem biztos, hogy mindenki hazassagban
el (ha jol emlekszem van itt olyan, aki annak idejen kifejezetten
ellenezte a hazassagot, es az elettarsi kapcsolatra voksolt), es
akadhatnak meg egyedulallok, meg elvaltak, meg kulonelok stb. is.
Van ezeregy tema, amit szerintem ki lehet targyalni (meg akkor is, ha
esetleg korabban mar esett errol itt szo). Biztosan akad olyan is
boven, aminek a szempontjabol lenyegtelen, hogy papiros ferj-feleseg
kapcsolatrol van-e szo, vagy sem.
A parkapcsolatok melysegenek megitelesekor szerintem inkabb az ido az,
ami lenyeges lehet. Es talan meg inkabb az, hogy mennyire van kozos
hullamhosszon ket ember egy parkapcsolatban + oszinteseg, tisztelet.

De ha mar a hazassagnal tartunk, es, mert ugy latszik, hogy ezen a
teren hasonlokeppen alakult az eletunk az utobbi idoben, szerintem fel
is vetnem az elso gondolatomat.

Emlekszem egy kifejezesre, amit meg itt vezetett be valaki, es ami
nekem azota egyre gyakrabban jut eszembe, a sajatsegg-effektus :)
T.i., hogy amikor az ember a masikat simogatja, egy ido utan olyan,
mintha a sajat meghosszabitott resze lenne, vagy ilyesmi...
Amikor olvastam ezt regebben itt, akkor nekem meg eleg fiatal volt a
parkapcsolatom ahhoz, hogy ilyesmit tapasztaljak, de ma mar tudom,
hogy mirol van szo. Es olykor kepes vagyok ettol az erzestol
megijedni. Neha az jut eszembe, hogy ez nem vezet-e a kapcsolat
ellaposulasahoz?

A masik gondom ezugyen a gyerek-tema... marmint olyan iranyban, hogy
van-e a gyerek utan normalis szexualis elet? A legujabb felelmem az,
hogy van-e normalis szexualis elet a gyermek kisagyon tuli elete utan?
Ahogy ezt idonkent a paromnak mondom: van-e elet a kisagyon tul? Mert
egyelore meg relative kenyelmesen beteszem a fiamat az agyaba, es
bizton tudhatom, hogy onnan ugyan ki nem maszik alkalmatlan idoben...
de mi lesz azutan?

Azt mar pl. elkepzelni is nehezen tudom, hogy hogyan lehet ugy
szexualis eletet elni, amikor pl. a szulok egyutt alszanak a babaval.
Nalunk mondjuk szerencsere ezugyben nagyon egyetertettunk, mindketten
kifejezetten kulon agyban, es kulon szobaban kepzeltuk el a
picurunkat, es ezt kovetkezetesen be is tartottuk. Eleinte feltem
ugyan, hogy nem fogom meghallani a masik szobaban, ha sir, de hamar
rajottem, hogy ugy kielesedtek az erzekeim eziranyban, hogy meg azt is
hallom, ha kitakarozik, vagy ha megfordul :)

Azt viszont eszrevettem (es a ferjem is mondta), hogy amiota nem csak
ketten vagyunk, sokkal kevesebb idom jut Ora. Kevesebbet figyelek
arra, amit mond, illetve gyakrabban visszakerdezek. Persze, ez
gyakorta amiatt van, hogy kozben a kisfiam most tanulgat mondatokban
beszelni, es Neki is allandoan mondanivaloja van. Valahogy osztonosen
elsosorban mindig azt figyelem, amit a porontyom mond, es csak, miutan
azt megertettem, utana kerdezek ra a ferjemre, hogy O vajon mit is
mondott. Ez olykor Neki eleg rosszul esik. Olyankor megprobalok
valtoztatni ezen, de valahogy elobb-utobb folyton azon veszem eszre
magam, hogy nem megy. Ez valami osztonosen mukodo valami nalam,
szerintem, hogy elsosorban a gyermekem rezduleseire figyelek, es, ha
latom, hogy jol elvan a figyelmem nelkul is, akkor tudok csak barmi
massal torodni. Ez Nalatok is igy van? Vagy ez csak egy bizonyos korig
tart, utana elmulik? Ezen is aggodom sokat, mert nem szeretnem a
paromat elhanyagolni, es a sok ketfele figyelgetestol meg estere
gyakran olyan faradt vagyok, hogy mar beszelni is alig tudok.

Bar, igaz, eleg sok egyeb zur is tortent az eletunkben az utobbi
honapokban, ugyhogy voltak egyebek is, amik eltereltek a figyelmunket
masfele. De most mar, hogy kezdnek csitulni a kulvilag zajai,
igyekszem megtalalni valami olyan utat, ami mindannyiunknak jo lesz.

Neked mekkorak a fiaid? Hogy latod, konnyebb, vagy nehezebb ket
gyerekkel, mint eggyel? Nekem ugyanis az a tevkepzetem, hogy ket
gyerekkel konnyebb, mert jobban elvannak egymassal is, nem unatkoznak
egyedul. A ferjem meg azzal ervel, hogy azert nehezebb, mert tobbet
veszekszenek, es azert kell folyton kozbeavatkozni + az anyagiakon is
aggodik + az egeszsegemen is, mert a fiam utan mar ketszer elveteltem,
es legutobb ket hetig voltam korhazban is emiatt, ugyhogy most mar a
ferjem azt mondta, hogy felejtsem el a tesotemat :(

Azert en meg remenykedem, hatha meggondolja magat :)

Szia:
            Ivett