Pasztor Tibor a gyereknevelesrol:


>mindenki MASMILYEN...
>vannak esetek, amikor kellhet egy pofon...
>vannak a vere'snel sokkal kegyetlenebb buntetesek...

100 szazalekig egyetertek! Vegre valaki pontosan fogalmaz!

                                                            Kiddan

Odette:

>Es persze Vica nagy igazsagot irt. Hogy lehet gyogyszert olyan helyen
>tartani, ahol gyerek ferhet hozza? Se gyogyszert, se mosoport, oblitot,
>hypot!

Ha-ha! A szuleim azt hittek, el tudjak rejteni! Kivettem a lakotelepi
egyenkulcsot a ruhasszekreny zarjabol, felkapaszkodtam a radiatorra,
atleptem a hutore, kinyitottam az also beepitett szekrenyt, bemasztam,
kitamasztottam magam a szembe levo falon, felhuztam magam es kifeszitve
tartottam a sulyom, amig kinyitottam a felso szekrenyt a kuccsal. Amugy nem
tudtam, hogy ott gyogyszer van, csak erdekelt, mi lehet ott. Ki sem
nyitottak, ha a kozelben voltam. Aztan megtalaltam a pirulakat es olyan
csabitoak voltak... A lakotelepi lakasokban ennel jobban nem lehet eldugni
semmit, egyszeruen nincs hova. Amugy anyamek ravaszak voltak, es a
festekeket, oblitot, higitot, hypot egyaltalan nem rejtettek el, bent volt
egy szekrenyben az osszes, be sem volt zarva. Eppen ezert nem is erdekeltek.
Ami nem volt elrejtve, az nem is tunt fontosnak, nem is ittam hypot soha. De
amikor 10-11 evesen megtalaltam az elrejtett bort...
De ez mar egy masik pofon tortenete.


MONIKA es Attila Istenrol:
>> a bajokrol Isten tehet a legkevesbe
>Gonosz kis szadista mano, ul a felhokon es kattintgat ide-oda.

Tudjatok, mi az a kolteszet? Az, amikor valaki ir valamit es erzi is, hisz
abban, amit leir.
Ezt 17 evesen irtam:

Ha Isten letezik...
Fent ul, minket nez, aprokat nevet,
Orul a vilagnak, s hogy velunk lehet.

Na, ez nem kolteszet, mert mar akkor is teljesen mas velemenyem volt
Istenrol.
Csak azert irom nagy I-vel a nevet, mert ez van a helyesirasi szotarban...


Kiddan

, Szilvinek:

Koszonom az egyetertest, es hogy megsem lettel olyan gyenge. A velemenyedet
legalabbis fel mered vallalni. Jo lany vagy, mar most kedvellek.


Gyongyi es Attila:

Ugy erzekelem, valami felreertes miatt van koztetek nezetelteres. Lassam azt
a bekejobbot! En is varok egyre...
Kiddan

Vicanak a rozsaszinu gyerekszobaba:

>mert hozzanyultal a tablettakhoz, vagy meg
>is etted oket-ez nem derult ki, jol megvertek erte, es kesobb mar el
>sem kellett dugni a pasztillakat.
Nem irtam, hogy megvertek, azt irtam, *kaptam egy istentelen taslit*.

>dehat ahogy irtad a kummunikacio nem tartozhatott
>eppen a csaladodban  a legfobb dolgok koze.
Ilyet sem irtam.

>Engem ugyan soha nem remitett meg
>gyerekkoromban, hogy ha nem fogok mondjuk rendet rakni,
>osszeporszivozni a szobamban, majd kapok anyamtol jo nagy
>pofont.-kaptam, nem is egyet
Nem volt eleg nagy a pofon, amugy nem azt irtam, hogy porszivozas elmaradasa
miatt le kell keverni egyet.

>Volt mar, hogy mikor tizenotodszorre rangatta a telefonzsinort,
>rautottem a kezere
En nem tettem volna. Ilyenert nem kell bantani.

>Szepen megvartam, mig magatol abbahagyja a duhkitorest-mert ilyen van,
>termeszetes velejaroja az 1-2 eves kornak.
Jol tetted. De ha 4-5 evesen is elofordul, az azt jelenti, hogy nagyon el
van kenyeztetve.

>Ami meg a kisfiuk vereset illeti, mivel kesobb majd ugyis megverik az
>iskolaban, mert ilyen a ferfiui beilleszkedes, nagy marhasagnak
>tartom.
Ilyet sem irtam. Azt irtam, *kesobb sem lepodtem meg, amikor a nagyobb
gyerekek meg akartak verni...*.

>Persze, hogy verekedni fog, ha otthon is azt latja.
>Nezzuk csak a Te peldadat, Te is azt lattad.
>Eroszak szuli az eroszakot.
Nem lattam otthon kulonosebben sok eroszakot, a *csunyabb* filmektol is el
voltam tiltva. Az iskolai verekedesekrol szolva pedig, nem volt sok
valasztasom. Mint ahogy masoknak sincs. Odamennek, megverik oket, es vagy
megtanuljak megvedeni magukat, vagy rettego kocsonya lesz beloluk.

>Masreszt megvert emberbol, kutyabol inkabb felenk, tutyimutyi alak
>lesz.
Pontosan. De ismet leirom: nem azt irtam, hogy verni kell a gyereket, hanem
hogy *egy-ket pofon meg nem artott meg senkinek sem*.

>Egyszer kaptunk egy korcs kiskutyat ajandekba, talan 3-4 honapos volt,
>iszonyu ugatos es felos kutya lett belole.
>Apam-kutyaszakerto-mindig mondta, biztos, hogy az eredeti gazdaja
>megverte kiskoraban. Igy is volt, aztan megkerdeztuk.
Az ember nem azonos pszichologiailag a kutyakkal.

>En bizony, Maria Magdalenatol elteroen, ezen esetben azt ajanlom,
>olvass csak el nehany konyvet gyerekneveles, gyerekbiztonsagot
>illetoen, nehogy veletlenul kesobb- durva leszek-arcodra ess.
Megtettem es meg is fogom tenni.

>Harag remelem nincs, ritkan szolok hozza a dolgokhoz-akkor is minek,
>de kikivankozott belolem.
Termeszetesen nincs harag, a stilusodra egy rossz szavam sem lehet. Azert
remelem gyakrabban fogsz irni, nem hiszem, hogy hiabavalo lenne.

:
>Amikor bekapcsolodtam az Otthon olvasoi kozo nagyon kedves, csaladias volt
>a hangulat. Ezt most miert kell elrontani?
Minden csaladban adodik problema. Pont az a bajom, hogy sokan ugy irnak,
mintha naluk nem lettek volna. Lasd *rozsaszin gyerekszoba*.

>Kiddan miert bantod Maria Magdelenat? Ha vallaltad nagy nyilvanossag elott,
>hogy milyen gyermekkorod volt, akkor vallald a kritikakat is. Ami tudjuk
>nem mindig esik jol.
Azert bantom, mert o is bantott engem. Valakinek a gyermekkorat pedig nem
lehet kritizalni, mert mar megtortent, megvaltoztathatatlan. Arrol erdemes
irni, hogyan kell jol nevelni egy gyereket, de arrol nem, hogy valakit nem
megfeleloen neveltek, mert az nagyfoku udvariatlansag. Mellesleg a
nevelesben a vegeredmeny szamit, es ram nincs sok panasz.

Istenrol:

>Termeszeti katasztrofak mind arra figyelmeztetnek
>nezzed ember milyen kicsi vagy, kisebb mint a korom alatt a piszok.
Az ember a tudatom mai allasa szerint a legnagyobb hatalmu eloleny ezen a
bolygon. A hangyanak az ember a termeszeti csapas, amikor az szetrugja az
otthonat, de nem azon filozik, hogy
o milyen kicsi, es valakihez imadkoznia kellene a dolgok megvaltoztatasaert,
csak teszi a dolgat tovabb. En is ezt teszem. Emberek ehenhalnak, elonti
otthonaikat a viz, es en nem templomba megyek, hanem vegzem a dolgomat
tovabb. Ez a legtobb (es legkevesebb), amit tehetek a vilag mukodeseert.

Gertinek:

>Nagyon kell szeretni, de esszel, nagyon tudatosan.
Ezzel tokeletesen egyetertek.

>Es a szeretetteljes
>elorelato neveles kovetkezmenye, hogy nem kerul a gyerek olyan helyzetbe,
>hogy egy utessel kelljen nyomatekot adni az immaron szuloi parancsnak vagy
>utolag kelljen veressel minositeni
Barcsak lehetne az ember ennyire elorelato! A gyerek egy kiszamithatatlanul
cselekvo teremtmeny (ugyanugy, mint a felnott), es epp ez benne a legszebb.

Kiddan

 :

>Ez viszont engem nem lep meg. Ugy latszik Odette mindent
>tud. Aztan okvetetlenkedik, akarcsak Csipike a kedvestorpe.
>Vegul meg a kilincset is meggyanusitja azzal, hogy rosszat
>akar neki.

Utana pedig megy, es megkopasztja a vereb fejet, mert a bagoly
szerint tul nagy.
A kilincs termeszetesen nem akart rosszat, csak sokat nyikorgott.
De fol is lett akasztva...

>elo. En egyebkent egyetertek vele: ilyesmik kiszuresehez
>nem moderator kell, hanem megfelelo program, ami
>automatikusan kidobja a sallangot.
A Te leveled is sallang, meg az enyem is. Oszt' egyik se nem szpa'm.
Nem is lett leszen kidobva...

Udv,
Andras
"Hat, igen. Ez nalam megvan."
                                        /Csipike/

Sziasztok!
Van valakinek a subj? Felesegem ezt szeretne a szulinapjara. Gyozzetek
meg rola, hogy nem felesleges penzkidobas!
Koszi es Udv!
Miki ba'

Sziasztok!

Ablakvarazs

Az ablakvarazs tenyleg nagyon jo dolog, az en gyerekeim imadjak. A
zacskokban nem uveg van, hanem muanyagszemcsek es egyaltalan nem veszelyes,
mert nem szur. A sutot eloszor alufoliaval kell kibelelni es utana rarakni a
fem keretet es csak ezutan kell a muanyagszemcseket a helyere rakni. A kis
szemcsek pontos elhelyezese a legnehezebb, mert nem szabad a kulonbozo
szineknek osszekeveredni. Amikor sutod _iszonyu_ budos, meg akkor is ha
kozben sarkig tarod az ablakot. De a buz elmultaval megeri, mert az ablakon
tenyleg jol mutat.

Cipomosas

En minden edzocipot - vaszont es bort egyarant - a mosogepben mosok 40 fokon
es centrifugalom is, mert igy konnyebben szarad. Futesidoben a radiator
alatt szaritom nyaron pedig a szabad levegon.

Udv:
Magnes

<<es jo sokaig bent volt a korhazban. En ha hasonlo helyzetben
lennek, biztos, hogy a csaszarozast valasztanam, es helyi
erzestelenitessel, hogy a parom is bent lehessen.>>

Melyik az a korhaz Magyarorszagon, ahol beengedik az apukat is a
csaszarmetszesre?
En meg nem hallottam ilyenrol. Peldaul nekem sem lehetett bemennem. A veszpremi
korhazrol van szo.

Szabolcs

Makka irta:

A fiatalasszony torkaszakadtabol orditva rohangalt az asztal korul. 
Megdobbenve neztem, s nem tudtam, mit kellene tennem. Annyira 
osszezavarodtak a gondolataim, hogy csak alltam es neztem a 
valoszinutlen jelenetet. Keso ejszaka volt, mikor a szomszed 
becsengetett, hirtelen meg se ismertem, csak annyit lattam, hogy egy 
ferfi alldogal az ajtoban. A nyitott szemkozti ajto iranyabol vajudo noi 
sikitas hallatszott. A ferfi csak allt es nezett, aztan kinyogte, hogy 
telefonalni szeretne. Hat akkor rossz helyre jott, mert nincs telefonunk 
- abranditottam ki a tanacstalan fiatalembert, de aztan elmagyaraztam, 
merre talalja a legkozelebbi telefonfulket. 
- Addig vigyazok az asszonyra - tettem hozza hatarozottan, s ugy ahogy 
voltam, mezitlab es haloingben, atmentem a kiabalo nohoz. Meg csak 
latasbol sem ismertem uj szomszedaimat, erre az egyre viszont jol 
emlekeztem, mert valahanyszor osszefutottunk a lepcsohazban, 
folyton veszodott csemeteivel. Aranyszoke, pufok gyerekek voltak, mint 
valami kozepkori freskorol leszallt eleven angyalkak, s huncutok, mint ket 
kis ordog. Nagy csatazajjal szaladgaltak reggelente a folyoson, idonkent 
anyaszult meztelenul. Vajon hol lehet most a ket gyerek? Nem lehetnek 
itthon, mert elojottek volna erre az ektelen visitasra. Jaj, mit csinaljak, 
hogy megalljon vegre  no? A nevet se tudom. 
Utanairamodtam, s egy rovid kergetozes utan elkaptam a karjat.
- Alljon mar meg! - kialtottam ra, s megpaskoltam a hatat. - Nincs 
semmi baj, mindjart jon a mento...
Csodak csodaja, a rohangalas megszunt, de az uvoltest nem hagyta 
abba. Belekapaszkodott a szektamlaba es meg nagyobb larmat csapott, 
mint eddig.
- Jaj, ne orditson mar, hisz' felebreszti az egesz hazat. - probaltam a 
lelkere beszelni, de nem valami nagy sikerrel. Azt hiszem, meg se 
hallotta, amit mondtam. Harom szulessel a hatam mogott ugy ereztem, 
van nemi tapasztalatom a szulesi fajdalmak elviselhetoseget illetoen, 
ezert szomszedasszonyom fulsiketito vajudasat csak azzal tudtam 
magyarazni, hogy valoszinuleg panikba esett. Minden igyekezetemmel 
azon voltam, hogy megnyugtassam, s tobbszor is elismeteltem, 
hogy ne izguljon, mert a mento mar utban van. Hirtelen abbahagyta a 
sikitozast es azt mondta:
-- A bugyit...
Nem fogtam fel, mi lehet a bugyijaval, de valami azt sugta, jo lesz 
utananezni, kulonosen azert is, mert az uvoltes minden eddiginel 
hangosabba valt. Felemeltem a haloinget es terdig lerantottam rola az 
atazott bugyit. Meleg, veres magzatviz zubogott a foldre s meztelen 
labunkra. Ekkor pillantottam meg valami gyanusan sotetet.
-- Te jo eg, hisz ez mar a gyerek feje... - kialtottam. 
Na nem, errol nem volt szo, csak azt vallaltam, hogy nem hagyom 
magara, de nem babaskodom, nem en! Honnan tudjam, mit kell ilyenkor 
csinalni! Hatha meghal a gyerek, elejtem, vagy kiszakad a koldoke, 
kicsavarodik a karja, mit tudom en, mi minden megeshet. Kezdett 
nagyon elegem lenni ebbol az egesz szulesbol. Mar igazan ideje volna, 
hogy megerkezzen az a mentokocsi! Az ugyan nem jott, de annal inkabb 
jott a gyerek. Egy ujabb hatalmas orditas es szivszaggato jajgatas utan 
malacszin, lucskos test pottyant ki a szomszedasszony terpesze kozul, 
egyenesen a markomba. Semmi dolgom nem volt, csak odatartottam a 
ket kezemet, s belecsusszant a kisbaba, mint egy jokora szappan. Jol 
megmarkoltam. Kicsit kapalodzott, de nem sirt, s a szeme is csukva volt. 
Jaj, most mit is kell... igen, paskolni kell a feneket, hogy bogjon. De 
ahhoz meg kell forditani. Igen am, de utban van a bugyi. Na, jol 
osszegabalyodtunk! Nagy igyekezetemben meg is feledkeztem az 
anyarol. Tovabb allt, szorongatva a szektamlat, de most mar nagyon 
csendben volt, bizonyara kimeritette a sok kiabalas. Rekedten 
megkerdezte:
-- Fiu?
- Kislany, de miert nem sir? Mit csinaljunk? Jo lenne, ha megtartana, 
amig kiszabaditom a bugyibol... Egeszen megdobbentett a valasza:
-- Jaj, meg nem fognam semmiert, nagyon utalok hozzanyulni!
-- De hat miert?
-- Utalom, hajtogatta konokul, - mert pinas.
Hirtelen duhbe gurultam: -  Nezze, ha en nem utalom, hogy a maga 
vereben tapicskoljak, s fogjam a maga gyereket, maga ne utalja 
megfogni legalabb addig, amig megforditom es felelesztem. Azt akarja, 
hogy a kezunk kozt haljon meg? 
Olyan komikus volt a helyzet, hogy utolag harsanyan nevettem, ha 
eszembe jutott a terpeszben allo szomszedasszony, nyakaban a 
haloingevel, terdenel a felig letolt bugyijaval, aki utalta megfogni a 
laba kozul elokigyozo lilas feher koldokzsinor vegen kapalodzo kover 
gyereket, mert pinas, es en, ahogy a vertocsaban felig guggolva fogom a 
markomba pottyant malacszin ujszulottet, aki meg alig jott a vilagra, de 
mar belekapaszkodott az elso valamibe, ami a keze ugyebe kerult, vagyis 
a haloingembe... Ezzel aztan ugy osszegabalyodtunk, mintha egyuve 
tartoznank. Latva, hogy magamnak kell megoldanom a helyzetet, 
felkezemet szabadda tettem, s kiszabaditottam a haloingemet a pici 
okolbol, majd gyorsan hasra forditottam a babat es paskolni kezdtem a 
popsijat meg a hatat, mig vegre felsirt. Amolyan udvarias kis siras volt, 
alig hallhato.
-- Na vegre. Most mar szuszog. - nyugodtam meg valamennyire.
Lassuk, mi legyen a kovetkezo lepes? Jo lenne lefektetni a 
szomszedasszonyt. Megse allhat igy, ki tudja, meddig. De hiaba volt ket 
lepesnyire az agy, nem volt hajlando odacsoszogni, s belefekudni.
-- Nem lehet, - eroskodott, - mert akkor osszemocskolom az agynemut.
Ereztem, hogy ez a hozzaallas lassan az idegeimre megy, de belattam, 
hogy ezzel a novel nem lehet vitatkozni. Felkezzel lerantottam a lepedot 
az agyrol, a foldre dobtam, s raszoltam:
-- Tessek rafekudni!
Az erelyes szo hasznalt. A kivitelezese mar nem volt annyira egyszeru, a 
koldokzsinor miatt, de aztan vegul is sikerult a manover, s hamarosan ott 
fekudt utalos szomszedasszonyom a foldon, felig a tocsaban, mellette, 
egy torulkozon ujszulott kislanya. Vegre felegyenesedhettem.
-- Megyek mosdani,- szoltam a foldon fekvohoz, miutan betakartam.
-  Szomjas vagyok. - szolt utanam. Valoban, eszembe jutott, hogy szules 
utan en is mindig megszomjaztam. Miutan megitattam, mindketten 
megnyugodtunk. A mento meg sehol. A ferj mar jo husz perce ment el, 
bizonyara bevarja a mentokocsit a sarkon, s egyutt jonnek majd.
-- Nem kellene elvagni...? - kerdezte bizonytalanul, - olyan undorito, 
hogy meg mindig ott van...
- Nem hiszem, hogy sietni kellene vele - nyugtatgattam, majd 
hatarozottan hozzatettem: 
- En el nem vagom, az biztos. Nem tudom, hogy kell.
Kicsit zavart, hogy mi mindent el nem var ez a no tolem.
-- Megis, hogy hagyhatta ilyen sokaig? - kerdeztem, kicsit szemrehanyo 
hangon.
- Mar az este kezdodtek a fajasok, de azt hittem, kibirom reggelig. Nem 
akartam felkolteni az uramat, de aztan felebredt magatol.
-- Nem is csoda. Maga ugy kiabalt, mint akit nyuznak. 
Kerekre nyilt a szeme:
-- En? Kiabaltam? De hiszen nem is fajt!
Te jo eg, ez akkora panikba esett, hogy eszre sem vette a szulesi 
fajdalmakat. De ezen mar nem volt idom elmelkedni, mert nyilt az ajto 
es megjelent a mit sem sejto apa, nyomaban a babasszonnyal meg 
a mentosoforrel. Elkepedve bamultak a foldon fekvo asszonyt, a 
nyoszorgo kisbabat meg engem.
-- Ki maga?! - ripakodott ram a feher kopenyes asszony.
Gyorsan osszefoglaltam a tortenteket, de ot ez nem nagyon erdekelte. 
Csupan arra volt kivancsi, hogy mennyit kaptam babaskodasomert, es 
arra, hogy mi a szakmam, hogy le mereszeltem vezetni a szulest. 
Mikozben elvagta a koldokzsinort es bebugyolalta a kisbabat, folyton 
engem szidott, hogy az ilyenek miatt, mint en mi minden baj szarmazik 
folyton, ha tudnam, hany asszony hal meg fertozesben, meg 
aztan, mennyire rontja a statisztikajukat ez a sok otthon-szules. 
Hordagyra fektettek a szomszedasszonyt, melle a kicsit, s mar vittek is 
lefele a lepcson. A babasszony meg egy utolso verfagyaszto pillantast 
vetett ram, s bucsuzoul felvilagositott, hogy valoszinuleg nem uszom 
meg szarazon. Vegul is megusztam. A szomszedek irasba adtak, hogy 
soha nem talalkoztunk elotte, s csak veletlenul tortent, hogy bejottem, 
es nem fizettek nekem semmit mindazert, amit tettem. 
Par honap mulva meglepo hirrel allitott be a szomszedasszony:
-- Ismet terhes vagyok - vallotta be sejtelmesen.
-- Remelem, idejeben felkolti az urat! - figyelmeztettem.
- Pedig epp azt szerettem volna. Hogy megint jojjon at, mint a multkor. 
Olyan konnyen ment. Ez volt eddig a legkonnyebb szulesem.
Istenem, akkor milyen lehetett a legnehezebb?

Szervusztok!

Hat, jot "tavaszoltunk", bar rettenetesen rovidnek bizonyult az az ot nap.
:-)) 
Sopronban voltunk a Maroni Hotelben, ami nem egy luxusszallo, de azert
nem rossz. Csak ha valaki oda keszul, tisztazza le, hogy lehetoleg ne a 
Lover krt-ra nezzen a szobaja, mert garantaltan nem fog aludni. Mi is az
elso
ejszaka utan elcsereltuk a szobankat egy masikra, szerencsere keves vendeg
volt, ugyhogy nem okozott problemat. 
Usztunk a Lover uszodaban, megaztattuk magunkat Bukfurdon (kint ugyis esett
az eso, kirandulni nem lehetett), megneztuk a fertodi kastelyt, Nagycenket, 
Fertorakost. Megcsodaltuk a soproni es a kornyekbeli falvak frissen epitett,
vagy
eppen epulo ha'zait... hat azert itt latszik, hogy nyugati hatarszel...
Sokat 
setaltunk, na es persze jol kialudtuk magunkat. Csak ne kellett volna
visszajonni!!
Tegnap rettentoen szenvedtem a korankelestol, meg a munkaba-jovestol...
:-))) 
De legalabb van mire varni: a kovetkezo szabadsagra!! :-)) 

Ja igen. Rozi: megneztuk az O-Ebergenyi kastelyt, hat mit mondjak, nem 
sokat haladtak vele ket ev alatt, raadasul el sem tudom kepzelni, hogy
nagyobb
autok hogyan jutnak be a kastelyig, olyan keskeny a patak folotti fahid... 

***A 1861-ben irt Gabor a finn korhazi helyzetrol, meg a csaladbarat
szobakrol***
Lattunk a multkor egy riportot a telki maganklinikarol (mert szerintem
nalunk
egyelore csak magankorhazban teremtenek ilyen korulmenyeket), es egy 
gyors kalkulacioval kiszamoltuk, hogy egy baba szuletese akar 400-500 ezer
forintba is kerulhet a mama es a baba ellatasaval, a szules levezetesevel, 
egyebekkel. Haaaaat, biztos nagyon szep, nagyon jo, de kinek van erre anyagi
kerete??? 

*** Fius gondok *** - tobb szamban szereplo horror....
Kislanyt akarok!!! :-)))

*** Vissza a jovobe *** - szinten folytatasokban
Fiuk, en mar regen elveszitettem a fonalat, pedig mindharom reszt minimum
ketszer lattam, valamint MJF egy idoben a kedvenc szineszem volt. Szegeny...

*** Calgon ***
A TIPP-re ezt irta az egyik szaktars:
>Szeretnem felhivni a tvisztelt olvasokozonseg figyelmet, egy badarsagra.
>Ez a Calgon. A mosoporok 1 sz. feladata a viz lagyitasa. Amig a viz
>nincs lelagyitva (a mososzerek altal), addig mosni sem lehet veluk.
>A Calgon hatoanyaga (dinatrium-etilendiamin-tetraecetsav) ugyanugy
>oldatban tartja a valtozo kemenyseget okozo sokat, mint a mosopor szodaja.
>A Calgon viszont karosabb a kornyezetre. Itt lathato, hogy a hiszekeny
>vasarlokozonseggel, megfeleloen szponzoralt reklamhadjarat, akarmi 
>blodseget eladhat.

Hozzateszem: en is hasznalok plusz vizlagyitot, de meg emellett is 
kb. negyedevente atmosom ecetes vizzel a gepet. Persze kizarolag akkor,
ha Karesz nincs otthon, ugyanis ki nem allhatja az ecetszagot!!

*** Maria a 1864-ben***
>Az eletrevalosag egyaltalan nincs nemhez kötve. Ez az en velemenyem is.
>Anyam 2 kicsi gyerekkel veszelte at a masodik vilaghaborut,hiszen a batyam

Ilyesmire gondoltam en is. A nagymamam a frontra tavozo nagyapamnak
a vasutallomason mondta meg, hogy gyermeket var, es bizony az anyukam 
mar harom eves volt, mire a nagyapam eloszor latta... Kozben itthon ugye
a haborus allapotok, sot, a negyvenotos arviz, amikor a nagyi derekig ero
jeges
vizben mentette az anyukamat.... nem is lett utana tobb gyermeke... 

*** Szinkronhangok ***
>vannak kivetelek ez alol is, vannak univerzalis hangu emberek, akiket
>joszerivel barmilyen kulseju emberhez lehet adni. (Attila irta)

Hmmm. Bar nem univerzalis hang, de Kautzky Armand hangjatol mindig
borsodzik a hatam... a jo ertelemben... :-))) 

*** Veres mint nevelesi modszer *** - tobb szam ota 
Ha jol emlekszem, osszesen ketszer "vertek meg". Egyszer az anyukam,
amikor hatevesen nem mentem haza a sulibol, hanem a baratnomhoz 
jatszani, ok meg nem tudtak, hogy hol vagyok.... egyszer meg az apukamtol
kaptam egy jo nagy fraszt, mert olyat mondtam neki, amit azota is
szegyellek.
Emlekeim szerint a testvereim is hasonlo "adagot" kaptak, aztan megis
tisztesseges ember lett belolunk... :-)) 

*** Egyforman szeretni ***
>gyerekeim, hisz hosszabb tavon ok maradnak egymasnak. Beszelgettunk
regebben
>arrol, mekkora boldogsag egy gyerek, es nemi felelem tolt el minden szulot,
>amikor a masodikat varja, tudom-e ugy szeretni?, aztan persze kiderul, hogy
>tudja, es az igazi boldogsag itt kovetkezik, amikor azt latja, hogy a
(Jutka irta)

A minap lattam egy musort a Dunan, dr. Ranschburg a tobbgyerekes csaladokkal
kapcsolatban mondta, hogy a szulo minden gyereket azonos szinten, de
mindegyiket
maskepp szereti!!! Szemelyes tapasztalatom is ezt bizonyitja.... 

*** Bozso ***
>Maradjon meg az Otthon rozsaszinunek, baba szagunak, de azert nem art ha
>tudjatok, hogy sok csaladban nem rozsaszinuek a dolgok :-(.

Szerintem mindenki pontosan tudja, hogy nem  minden rozsaszinu, valoszinuleg
egy csomo Otthonos gyerekkora sem volt az, viszont valoszinuleg mindent
megtesznek azert, hogy az o gyerekuknek mar kicsit rozsaszinubb legyen.... 

*** Odette-ek szamolos  modszere *** 
A hugomnal is bevalt! Nala meg hasznalt az is, hogy hisztikor anyu racsukta 
(nem razarta!!!) a furdoszoba-ajtot: "gondolkozzal kislanyom, aztan ha meg-
nyugodtal, gyere ki"... nagy derultseget valtott ki a vallalati uduloben,
amikor
megjelent a hugom: "Meggondoltam, nem hisztizek...." :-))) 

***Uvegvarazs , gipszformak***
Melyen elgondolkodtam. Hogy a feneben fogok en ilyeneket jatszani majdani
gyermekemmel?? Merthogy az en kezugyessegem katasztrofalis, a kreativitasom
pedig a negativ tartomany fele kozelit... 

*** Moni ***
>De sajnos, ezt nem tudjuk megengedni magunknak, meg egy
>tanar nem dolgozhat felallasban. Imadok tanitani, de  csaladom
>sokkal fontosabb!

Ne haragudj, nem emlekszem, hogy mit tanitasz, igy csak halkan kerdezem 
meg: magantanitvanyok?? Tudom, hogy nem egyszeru, de talan megoldas
lehet. 

*** Szabolcs ***
Gratulalunk, es minden jot nektek! 

*** Gyongyi ***
Kerlek szepen, ne kezdd. Semmi szukseg ujabb szemelyeskedesekre,
rosszizu megjegyzesekre.... Koszi. 

Udvozlettel: 

Mariann