Bigas Luna: Sonka, sonka (Jamon, jamon)

En nem vagyok valami nagy szakerto, de ha tortenetesen kesve erkeztem volna
egy moziba, es tevedesbol erre a filmre ultem volna be, valahogy akkor is
kitalaltam volna, hogy spanyol filmet latok. Bar Lunatol eddig meg nem
lattam mas filmet, de azok a modern spanyol rendezok, akiket ismerek (Carlos
Saura, Pedro Almodovar) valahogy nagyon hasonlo eszkoztarral dolgoznak, es
filmjeik hangulata is olyan "spanyolos". Nehezen tudom ezt elmagyarazni, de
ezen rendezok filmjeiben megfigyelheto a neha mar tulfutott erzekiseg es
egyfajta fojtott, vibralo hangulat.
Az erzekiseg ebben a filmben kifejezetten kozponti helyet foglal el. A
szexualitas szinte minden kapcsolatot atszo. Es nem idealizaltan, nem
felmagasztaloan, hanem tobbnyire az erzelemmentes testiseg szintjen. Persze,
ez nem jelenti azt, hogy ez pornofilm lenne. A cselekmeny fo mozgatorugoja
sem ez, hanem inkabb a fia sorsat kemenyen kezben akaro tarto anya, aki
semmilyen eszkoztol nem riad vissza, hogy celjait (ami a sajat onzo
boldogsagat jelenti) elerje. Erdekes az a tobbszor visszatero parhuzam
(amelyre a film cime is utal), amely az etkezes es a testiseg kozott
kifejezodik.
A film fo mondanivaloja az utolso jelenetben valt szamomra vilagossa, amikor
a tragikus zarokephez alakevertek a sonkasfiu azon szoveget, amelyet a
bikanak mondott, mikozben ejszaka meztelenul torreadorkodott vele.
(Figyelem! A bika-torreador harc gyakori abrazolasa is visszatero motivum a
spanyol filmekben.) Az elet, a sors is is gerjesztheto, es konnyeden lehet
vele jatszani, elvezni, ahogy a voros posztora rohanva atejtjuk, de nagyon
konnyen fel is oklelhet...

Koszonom a figyelmet:
Kerekes Peter

Halasz Feri irja:

>Nem tehetek rola, nekem az akarmikor elolvasott regeny utan mindig
>szornyu csalodast okoz a megfilmesitett valtozat.

Hat igen, azt hiszem, ez mindnyajunkkal igy van. A filmnek nincsenek meg az
eszkozei arra, hogy egy konyvet minden reszleteben visszaadjon, kulonosen
nem ugy, ahogy konyvolvasas kozben a tortenet a mi fantaziankban
lejatszodik. (De ha tokeletesednenek az eszkozok, akkor is maximum a rendezo
fantaziajanak a termeket latnank magunk elott.) Eppezert meg kell probalnunk
fuggetleniteni magunkat a konyvtol, es a filmet egy azonos alapotletu, de
onallo mualkotaskent figyelni. A masik oldalon viszont a filmkeszitoknek is
az (lenne) a feladata, hogy az adott temanak az adott alapokrol kiindulva,
es a sajat kulonbejaratu filmes eszkozok hasznalataval, egy onallo, sajat
ertelmezest nyujto alkotast tegyenek le az asztalra. Persze, ez nem konnyu
feladat (ahogy egy jo konyvet irni sem az), de csak igy lehet elkerulni,
hogy a nezok ne feltetlenul azzal torodjenek, hogy a szoveghuseget szamon
kerjek. A filmnek nagyon sok eszkoze van, amellyel elonyben van a konyvvel
szemben (alafesto zene, kep- es hangeffektusok stb.). 
Azt hiszem, a "jo konyvbol gyenge film" felallasra mindenkinak van kapasbol
egy sajat peldaja. A "jo konyvbol jo film" esetere mar gondolom
kevesebbunknek. Nekem az egyik ilyen az Eastwicki boszorkanyok (Witches of
Eastwick), amely konyvformaban nagyon tetszett, mert egy Updike-ra jellemzo,
reszletes, elvezetes es roppant tanulsagos leirasat adta egy amerikai
kisvarosban unatkozo maganyos holgyek mindennapjairol. Aztan lattam a
filmet, es eloszor ertetlenul pislogtam a filmvaszonra: nem kovette
reszleteiben a konyvet, es a kozeppontba is a misztikumot, a kulonfele
notipusokat, illetve ennek a ket dolognak a kapcsolatat helyezte. Tehat
masrol szolt, mint a konyv, es megis (vagy eppen ezert) nagyon jo volt!
Persze a konyvben is benne vannak ezek az elemek (ahogy a film is
megtartotta az alapszituaciot es tortenetet a vegetol eltekintve), de nem
ilyen hangsullyal.
Osszefoglalva: erdemes megnezni kedvenc konyvunk adaptaciojat is, mert akar
meg jo is lehet:-)

Koszonom a figyelmet:
Kerekes Peter