Nem dobnak ki mindent az ablakon
Pokorni Zoltán szerint a kultúrának és az oktatásnak ezután
nem csak a maradék jut
[nyissz]
– A Fidesz egyik legtöbbet hangoztatott ígérete a tandí
eltörlése volt már most szeptembertôl. Ez azonban nem
jelent teljes körű ingyenes oktatást. Mit ígér pontosan a
Fidesz, és pótolja-e az egyetemek és fôiskolák kiesô
tandíjbevételeit?
– Az elsô diploma megszerzését valamennyi hallgatóna
tandíjmentessé kell tenni, de ügyelni kell arra, hogy
megfelelô ösztönzô eszközöket alkalmazzunk annak érdekében,
hogy a képzési idôt ne nyújtsák el a diákok. Ezekben a
hetekben nyolcvanezer diák felvételezik negyvenezer helyre,
tehát sokan kívül maradnak a felsôoktatási intézmények
kapuján. Ezért meg kell határozni a tandíjmentes felsôfokú
tanulmányok határidejét. Biztosítani kell azt is, hogy a
tandíj eltörlése miatt az egyetemek és fôiskolák
költségvetésébôl kiesô összeget az állam pótolja. Ez idén
valamivel több mint hétszázmillió forintot jelent. A másik
fontos teendô, hogy annak ellenére, hogy a tandíjat
eltöröljük, meg kell tartani és meg kell újítani a
felsôoktatási hitelrendszert. A leköszönô kormány által
megalkotott rendszer ugyanis csak a bankoknak nyújt
garanciát. Ha a hitelt igénybe vevô fiatal állás nélkül
marad, és nem tud fizetni, az állam törleszt a
pénzintézetnek. Ez helyes, de biztosítani kell azt is, hogy
ne csak a magas fizetésű álláshoz jutó, például ügyvédnek
vagy közgazdásznak tanuló egyetemisták juthassanak
hitelhez, hanem azok is, akiket jelenleg elutasítanak a
bankok.
– A Világbankkal néhány hónapja kötött felsôoktatási
hitelmegállapodás feltételei között szerepel, hogy az
egyetemeknek jelentôsen növelniük kell a nem a
költségvetésbôl származó bevételeiket. Megkapjuk-e a
hitelt, ha az új kormány eltörli a tandíjat?
– A szerzôdést újra kell tárgyalni, mert Magyar Bálint a
felsôoktatásnak szánt hitel feltételeként elfogadta azt a
kitételt, hogy tandíjból és az önköltséges képzés
bevételeibôl kellene fedezni az adott felsôoktatási
intézmény költségeinek húsz százalékát. Szerintünk ezt a
feltételt nemcsak a tandíjbevételekbôl lehet teljesíteni,
hanem úgy is, ha adókedvezményekkel kutatási-fejlesztési
pénzeket terelünk az intézmények kaszszájába. Ezzel egyben
erôsítjük az egyetemeken a kutatási tevékenységet.
– A Fidesz programja szerint tudományos kutatásra és
fejlesztésre kell fordítani a GDP másfél százalékát.
Tartható ez az ígéret?
– Elérhetô és elérendô stratégiai cél ez. Hazánk ugyanis
csak ekkor marad versenyképes. Ha ezt nem tennénk meg,
kiszolgáltatottá válnánk Európában. A források elôteremtése
sem könnyű, de még nagyobb figyelmet érdemel, hogy a
szükséges százmilliárd forintot – durván ekkora összegrôl
van szó – értelmes célokra fordítsuk. Feltétlenül számítunk
az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tanácsaira.
– Mindegyik politikai párt stratégiai ágazatnak nevezi az
oktatást, kiemelt figyelmet ígér a kultúrának. A
gyakorlatban azonban mindig a maradékelv érvényesül, csak
annyi jut a kultúrára, amennyi a gazdasági hasznot termelô
területekrôl megmarad. Szakít ezzel a rossz gyakorlattal a
Fidesz kormánya?
– A gazdasági életben csak kvalifikált munkaerôpiacra,
öntudatos társadalomra építhetünk. Mi ugyanis nem
szeretnénk, hogy Magyarország csupán az olcsó munkaerô
miatt legyen vonzó a befektetôknek. Már csak azért sem,
mert a térség többi országa és a tôlünk keletre fekvô
államok ebben úgyis leköröznek bennünket. A kultúra és az
oktatás társadalompolitikai szempontból is stratégiai
ágazat. Ha a nagy szavakat kerüljük, akkor is
megállapítható: az elkövetkezendô években hosszú idôre
eldôl, hogy milyen lesz a magyar társadalom szerkezete.
Eldôl, hogy kettészakadó, latin-amerikai típusú társadalom
születik, vagy pedig erôs középréteggel rendelkezô
társadalom, amely képes a leszakadókat felemelni. Hogy a
sokat emlegetett polgárság megerôsödjön, abban döntô
jelentôsége van a kultúrának és az oktatásnak.
Devich Márton, –Rosdy Tamás
|
