Sziasztok!
Nem tudtam rola, hogy a TIPP-en folytatodtak egyes vitak; nem olvasom a
TIPP-et, de azert remelem, nem maradtam le semmi fontosrol. Folytatom
ott, ahol egykoron abbahagytuk:
Brendel Matyas irta:
> Altalaban a buntetesek szigoritasat, es
> betartasat kellene elerni. A bortonbeli viszonyok
> is a buntetes hasznossagat es eredmenyesseget
> kellene, hogy kepviseljek. Szerintem el lehetne
> erni, hogy egy rab mondjuk naponta 14 orat
> dolgozzon (kulonben nem kap enni). Ekkor a
> bortonbuntetes tenyleg buntetes lenne, es a rabot
> nem kellene eltartani, sot, hasznot hozna.
> [...]
> Ezentul termeszetesen beismerem, hogy a mai
> rendszer nagyon rosz, es hogy a bunosok nem
> bunhodnek.
> [...]
> masreszt a bunesetek nagy szama nem olyan, hogy
> halalt erdemel. Ez utobbi a teruleten, amely a
> tarsadalom egeszet veve fontosabb, csakis az en
> megoldasomhoz hasonlo modon lehet eredmenyt
> elerni.
> [...]
> Osszefoglalva: a mai buntetesi rendszer
> felhaboritoan rosz, [...]
Ezzel a felfogassal vitaba szallnek. A buntetojogban es a kriminologiaban,
kriminalpszichologiaban jaratos szakemberek eppen azt mondjak, hogy a
magyarorszagi buntetojog rettenetesen, eltulzottan szigoru bunteteseket szab
ki. Nyugat-Europaban a buntetesi tetelek enyhebbek, es a jogfejlodes iranya
a buntetesek tovabbi enyhulese fele mutat. Hangsulyozni szeretnem, hogy itt
nem azokrol a kulonlegesen sulyos buncselekmenyekrol van szo, amelyek
eletfogytiglani bortont vonnak maguk utan, hanem az enyhebbekol, amelyeknek
elkovetoi a buntetes letoltese utan visszakerulnek a tarsadalomba.
Mivel indokolhato a buntetesek enyhitese? Ahhoz, hogy ezt megertsuk, ket
dolgot kell tisztaznunk: egyfelol, hogy mi a bortonbuntetes celja, masfelol,
hogy hogyan lehet ezt a celt minel jobban megkozeliteni.
A bortonbuntetesnek harom celjat jelolhetjuk meg:
1. a buncselekmenyt elkovetett ember megbuntetese;
2. a tarsadalom vedelme azaltal, hogy a bunozot egy idore kivonjuk a
"forgalombol";
3. az illeto "megjavitasa", hogy a buntetes letoltese utan a tarsadalomba
visszaterve mar torvenytisztelo polgarkent elhessen tovabb.
A kriminologiabol tudjuk, hogy a bortonbuntetes igazabol nagyon kevesse
alkalmas e celok eleresere (csak a 2. celra mondhato hatasosnak), de mivel
jobb buntetesi fajtat egyelore nem igazan tudunk kitalalni, ebbol kell
kiindulni.
Az 1. celt a bortonbuntetes ugy szolgalja, hogy az illetot megfosztja a
szabadsagatol. Tekintettel arra, hogy a szabadsag az egyik legalapvetobb
emberi ertek, ez mar onmagaban veve is elegge nagy buntetes, higgyetek el!
A 3. celt, a bunozo megjavitasat, a tarsadalomba valo visszateresre valo
felkesziteset a borton igen-igen rosszul szolgalja, holott a harom cel kozul
minden bizonnyal ez a legfontosabb. Nem kell kulonosebb
kriminalpszichologiai tanulmanyokat vegezni ahhoz, hogy elkepzeljuk: a rossz
bortonviszonyok, a bortonok sajatos szubkulturaja es a rabokkal szembeni
durva banasmod eppen ellentetes hatast valt ki, mint ami a cel lenne. A
kisebb fajsulyu bunozok gyakran eppen a bortonben kriminalizalodnak,
kitanuljak a profi bunozes modszereit, a szigoru banasmod hatasara pedig
feltoltodnek agresszioval. A bortonbol kikerulve szinte szuksegszeru, hogy
ujabb buncselekmenyt fognak elkovetni.
A kriminalpszichologia megallapitasai szerint a bortonok szemelyiseget
rombolo hatasa annal nagyobb, minel hosszabb a kiszabott bortonbuntetes, es
minel kemenyebbek a bortonviszonyok. Bizonyitott teny, hogy kb. 7 ev az a
leghosszabb bortonbuntetes, amit meg visszafordithatatlan
szemelyisegkarosodas nelkul meg lehet uszni (szerencses esetben). Ha tehat
azt akarjuk, hogy a bortonviselt szemely buntetese letoltese utan
visszakerulhessen a tarsadalomba, akkor elvben nem lenne szabad 7 evnel
hosszabb bortonbuntetest kiszabni ra.
Az is igen lenyeges, milyen a bortonben a banasmod. A rossz higieniai
viszonyok, a durva banasmod, a maganzarka, a rossz minosegu taplalek, a
kenyelmetlen kornyezet, de a megfeszitett robotolas is -- mind olyan
tenyezok, amelyek a bortonlakoban agressziot ebresztenek, es elosegitik az
aszocialis, kriminalis, tarsadalomba beilleszkedni keptelen szemelyiseg
kifejlodeset. Ez a folyamat pedig egy hataron tul visszafordithatatlan.
A tapasztalat, a kiserletek azt mutatjak, hogy a legjobb eredmeny akkor
erheto el, ha a rabok olyan eletszinvonalon, es olyan higieniai, kenyelmi,
taplalkozasi viszonyok kozott elhetnek a bortonben, amilyen szintet a valodi
eletben egy atlagos allasban, atlagkeresettel, becsuletes munkaval
elerhetnenek. (Ha dolgoznak a bortonben, akkor kb. annyit kell dolgozniuk,
amennyit a normalis eletben, egy atlagos munkahelyen dolgoznanak.) A
bortonviselt szemely visszailleszkedese a tarsadalomba ebben az esetben lesz
a legzokkenomentesebb, s ekkor a legjobb ra az esely, hogy aki egyszer
felrecsuszott, a borton utan becsuletes, ertekes tagja lesz a tarsadalomnak.
Fontos persze a bortonbol frissen kikerult emberek rehabilitacioja is
(kovetes, tanacsadas, segitseg a beilleszkedeshez).
Ez tehat a magyarazata a buntetesek enyhitesere, a bortonok kulturaltabba,
emberibbe tetelere iranyulo torekveseknek. Az emberek tobbsegeben persze a
bosszuvagy munkal (na jo, hivhatom igazsagerzetnek is), ezert a legtobben
felhaborodnak a parkettas, televizios bortonok hallatan. Pedig mindez
valojaban szigoruan a tarsadalom erdeket szolgalja: minel tobb megtevedt
ember ter vissza becsuletes emberkent a tarsadalomba, annal kevesebb gondja
lesz a tarsadalomnak a visszaeso bunozokkel. S ez persze komoly anyagi
elonyokkel jar, ugyhogy a tarsadalomnak egyszeruen anyagi erdeke is, hogy
ilyen modon modernizalja a buntetesi rendszert.
Ezert hat Matyas, nem tudom tamogatni azt az otletedet, hogy szigoritsuk a
bunteteseket, es a rabok dolgozzanak napi 14 orat. Mindezzel csak a
javithatatlan, beilleszkedni keptelen, tobbszorosen visszaeso bunozok szamat
novelnenk. A rabok munkajabol szarmazo bevetel egyebkent is jelentektelen
osszeg lenne, s azt sokszorosan felulmulnak a visszaeso bunozok altal
okozott karok, s ezek ujboli megbuntetesenek koltsegei.
Mindez persze nem jon szoba az eletfogytiglanra itelteknel, akiknel nem cel,
hogy valaha is visszaterjenek a tarsadalomba, mert nincs ra remeny, hogy
valaha is kepesek lesznek beilleszkedni. Az ilyenek szama azonban a bunozok
osszes szamahoz kepest elenyeszo (persze a kozvelemeny idegeit leginkabb ok
borzoljak fel), ezert az o dolgoztatasuk napi 14 oraban anyagilag
elenyeszoen kicsiny hasznot hozna, Ezenkivul jo reszuket nem is lehet
ravenni a munkara (halalra meg megsem eheztetheted oket, ugye ezt te sem
gondolod komolyan?). Ezert kar eroltetni, hogy ezek kemenyen es sokat
dolgozzanak. Eltartasuk persze penzbe kerul, de ezt vallalni kell, ez van.
Ha mar van bunozes, azt kezelni kell valahogy, es ez penzbe kerul, ne
legyenek illuzioink.
Aki pedig a bunozes miatt haborog es a buntetesek szigoritasaert agal,
gondoljon arra: egyszer meg kerulhet o is, vagy valamelyik csaladtagja
(testvere, gyermeke, hazastarsa) is bortonbe. Egyikunk sincs bebiztositva ez
ellen. Mindannyian esendoek vagyunk.
Azt pedig senki ne higgye, hogy a buntetesek szigoritasanak elrettento
hatasa van. Ezt semmilyen statisztika nem igazolja. Kiveve a szingapurit: ha
a buntetesek egbekialtoan szigoruak (pl. bolti lopas --> kezlevagas, utcan
dohanyzas --> lefejezes [ez komoly! megtortent!]), akkor csokken erezhetoen
a bunozes. Ez azonban civilizalt tarsadalomban nyilvanvaloan nem jarhato ut.
Szilagyi Andras
|
