A'lmomban   rendszerint  re'gen nem  la'tott  bara'tokkal,  rokonokkal
szoktam tala'lkozni.   Ilyenkor, fele'bredve  mindig  jo'e'rze's to~lt
el,  ami azta'n az   ege'sz napomra kihat.   De,  hogy valami konkre't
dologra visszaemle'kezne'k, az szinte kiza'rt dolog.

U'jabban, azonban egyre gyakrabban fordul elo",  hogy egy kis mano'val
besze'lgetek.  Nem is az lep meg, hogy egy  kicsi zo~ld emberke, olyan
hu~velyknyi,   telepszik  a    mellkasomra    -    hiszen  az    elso`
besze'lgete'su~nk o'ta tudata'ban vagyok vele, hogy a'lmodok - , hanem
inka'bb  az, hogy reggel,  fele'bredve,  mennyire tiszta'n  emle'kezek
mindenre.

Az elso` a'lom su'lytalansa'ga'ban lebegek, amikor e'rzem leheletfinom
le'pe'seit.    Lassan    le'legzek,  nehogy  elriasszam.    Igaz, hogy
mostana'ban ma'r nem olyan  fe'le'nk, nyugodtan le'peget, a borda'imat
le'pcso`nek haszna'lja. Meg szeretne'm vakarni a csiklando's helyeket,
de   a   kezeim  nem  engedelmeskednek.   Bocsa'natke'ro`en  mosolyog,
miko~zben  helyet foglal egy  ke'nyelmes   halmon. 

-   Miro`l akarsz ma   besze'lgetni?    - Keresztbe  teszi a  la'ba't.
Hangtalanul va'laszolok, azaz pontosabban: hallom a hangom amint za'rt
ajkaim mo~go~tt visszhangzik.  Mintha hangosan gondolkodne'k.

- A  se'rto`de'kenyse'gro`l. Mondd Mano',  hogy van az,  hogy aka'rmit
mondok, az automatikusan ellene'rze'st va'lt  ki.  Oda jutottam,  hogy
egyesek elo`tt me'g az ido`ja'ra'st sem kommenta'lom.

-  Megint  megse'rto`do~tt  anyo'sod?  Vagy    a szomsze'dasszony?   A
kollega'd?  - Melle'nyzsebe'bo`l  apro' szivart vesz  elo`, komo'tosan
gyu'jt ra'.    Fu~stbe burkolva to~preng   egy   ideig.  -  Jo', akkor
besze'lju~nk anyo'so'dro'l.

- Nem u'gy e'rtettem, nem felte'tlenu~l egy konkre't esetre utaltam az
elo`bb.  Inka'bb  azt  szeretne'm megtudni,  hogy mivel  ingerelek fel
egyeseket.   Hiszen,  jo'l      tudod,   semmi  rosszindulat     nincs
bennem. Legala'bbis keve's. Minden esetre, nem sok. Igy jo'?

- Jobban hangzik. - Me'lyet   le'legzik, mielo"tt u'jra megszi'vna'  a
szivarja't. - Te akartad  tudni: kioktato'an, fo~le'nyes biztonsa'ggal
besze'lsz velu~k.

-   De ha't csak    va'laszolok a ke'rde'seikre,  pro'ba'lok segi'teni
problema'ikon,   melyekkel  hozza'm fordulnak...   - Ha'pogok, e'rzem,
hogy  elfogy  a  levego`m.  -  Egya'ltala'n,   tudod te,  hogy  mennyi
uta'naja'ra's a'ra'n szerzem  meg a szu~kse'ges informa'cio't, mellyel
azta'n megse'rtem` o`ket?  Ha't ezt kapom e'n  ko~szo~net helyett?  El
is hata'roztam, hogy a legko~zelebb nem segi'tek senkinek.

A  fustkarika'kat ba'mulja  amelyeket   ido"kozben   eregetett, azta'n
megvonja a va'lla't.  - Nem fogod  mega'llni.  Bedo`lsz a cselnek: O`k
megke'rnek, tala'n reme'lik valahol, hogy neked sem sikeru~l.  Erre te
megmozgatsz  mindent,  hogy   azta'n  egyetlen  mozdulattal   ele'ju~k
teri'tsd a ke'sz megolda'st. Hogy is szoktad mondani?

- Szo't sem e'rdemel, egyszeru` volt...  -  motyogom.  - De ezzel csak
bagatelliza'lni  akarom  a  hozza'ja'rula'somat.   Hogy ne   e'rezze'k
leko~telezve magukat. Kereszte'ny logika...

- Mondd, te mindig ilyen naiv vagy?   - Szomoru'an ne'z ra'm, azta'n a
homloka'hoz  kap.    -   Biztosan   sok  Jo'kai   rege'nyt   olvasta'l
fiatalkorodban! S ami  me'g rosszabb,  el  is hitted,  hogy az u~gyes,
okos, szorgalmas e's  becsu~letes ho`s, aki  mindenkinek segi't, - e's
akivel te azonosulta'l -,  elo`bb-uto'bb elnyeri me'lto' jutalma't! Ha
ma'st nem a ko~rnyezete elismere'se't.  Tudod mit? Ro~ho~gno~m kell! -
Ra'zko'dik a nevete'sto`l, kis kalapja't meg  kell fognia.  - Ha't hol
e'lsz te?   Ha't te nem  tudod, hogy a  tu'lnyomo' to~bbse'gben levo`,
o~nzo`, szu~rke a'tlagemberekhez igazodik minden?

- Szeretek hinni benne -  mentegeto`zo~k.  - Igaznak kell  lennie...Mert
akkor haladhatna'nk e's csak jobb lenne az e'letunk.

-  Halada's!   -   Elfintorodik.   -  Ne   is halljam    ezt  a szo't!
Ma'sku~lo~nben jo',  hogy szo'ba hoztad. Mit  gondolsz,  mit e'rez egy
fe'lla'bu' szerencse'tlen, amikor elrobogsz  mellette az utca'n?  Hogy
megszokta!?   Megszokta a  gondolatot, hogy  peches volt.  Tizezerbo`l
csak  egy,  vagy ketto` olyan   mint o".   De   tegyu~k csak fel, hogy
majdnem mindenki fe'lla'bu',  csak ne'ha'nyan  lenne'tek ke'tla'bu'ak!
Na, mit gondolsz, mit csina'lna'nak veletek?

-  Csak ta'n   nem  va'gna'k le...? -   Hallom  a hangomat. -  Bizony,
leva'gna'k,  bizony  le.  - Hevesen   bo'logat, -  Leva'gna'k  a plusz
la'batokat! - Csendben meredu~nk egyma'sra.

Hirtelen recsego` hang to~ri meg  a csendet.  - Mi  ez?  - Pattan  fel
u~lte'bo`l.  - Semmi, semmi, - nyugtatom meg, -  csak Arnold kelt fel,
biztos ha'rom o'ra, ilyenkor megy a klotyo'ra.

- Fe'l ne'gy - helyesbi't a Mano'.  - Apropo': Te pisilte'l ma'r?

- Ismerem a viccet, pro'ba'lkozz valami ma'ssal! Inka'bb folytasd amit
elkezdte'l.
 
- Ele'g  ka'r.  Szo'val hogy  szavamat ne te'vesszem, kozismert te'ny,
hogy  mindig is a   to~bbse'g  akarata e'rve'nyesu~lt, hozza'juk  kell
igazodni.      Ne'zd meg  a    divatot,  az egyenruha't, egyenlaka'st,
egyenkocsit,  egyenirigyse'get, egyenka'ro~ro~mo~t... Figyelsz?   U'gy
tunt nekem, mintha kinyitottad volna a szemedet.

- Figyelek, hogyne  figyelne'k. Csak ha megke'rhetne'lek,  nem u~lne'l
egy kicsit arre'bb? Igy nyomod a ma'jamat. 

- A   tegnap esti  kiado's vacsora  nyomja   a ma'jadat, nem   e'n.  -
Zso~rto~lo`dik,   de aze'rt  arre'bb   telepszik.  Tova'bb  viszem   a
gondolatot.

- Szo'val,...azt  akarod  mondani, hogy a keve'sbe'   tehetse'gesek, a
 ..ize'...az  a'tlagemberek,  vagy, hogy   nevezzem  o"ket,  mivelhogy
to~bbse'gben vannak...

Arca'n    ele'gedett arckifejeze'ssel   bo'logat.   -  La'tom,    hogy
mege'rtette'l. Ha'z, auto', telek - ez  azta'n a boldog e'let!  Anyagi
e'letben keresik a sikere'lme'nyt.  - U'jja't into"en emeli a magasba.
- A  sok munka  mellett    annyi energia'juk persze  me'g akad,   hogy
kifejlesztett  kisebbse'gi  e'rze'seikto~l   indi'ttatva     a'llando'
figyelemmel kise'rje'k  az o`sellense'get.   Akik  persze, nem  ele'g,
hogy a'llando'an   u'j,  a   to~bbse'g  sza'ma'ra nehezen  felfoghato'
o~tletekkel huzakodnak elo`, hanem ra'ada'sul le is ne'zik o`ket...

-   Ma'r   megbocsa'ss,  de   ez   nem   igaz.  Amennyiben  engem   az
o`sellense'ghez sorolsz, ha't tudd meg, hogy soha, de soha...

- Ezt mondod te. De volta'l valaha is ha'tra'nyos helyzetben? Hogy nem
e'rtette'l egy bu~do~s  hangot  abbo'l amit ko~ru~lo~tted  besze'lnek?
Igen?  Na, e's, hogy  esett?  Persze, egy ido` uta'n  megvila'gosodott
minden. De  addig!? O`k pedig  nap mint nap a'te'lik ugyanazt. Annyira
e'rze'kenyek lesznek, hogy egy ido`  mu'lva minden szavad se'rto` lesz
sza'mukra. Ado'djon az szellemi vagy aka'r fizikai, ha'tra'nybo'l is.

Egy ideig  mindketten hallgatunk.  -  Tudod,  Mano', - to~ro~m  meg  a
csendet   -, mondasz valamit.  Igazad   van, te'nyleg nem vagyok ele'g
figyelmes.   Ne'zd meg pe'lda'ul;  ott van a  fo~no~ko~m, aki, hogy is
mondjam...,   alacsony.     Olyan  ma'sfe'l   me'teres.     Erre  fel,
aka'rha'nyszor  alkalmunk  nyilik  ta'rsasa'gban  anekdo'ta'zni, nekem
mindig  to~rpe viccek jutnak  eszembe. Hogy i'gy a  to~rpe, meg u'gy a
to~rpe. Mint amikor besza'll a paca'k a liftbe, felmegy az o~to~dikre,
onnan   pedig  gyalog folytatja...   -  Torkomon  akad  a szo'.  Mano'
szomoru'an cso'va'lja a feje't.

- La'tod, la'tod?  Me'g ra'm sem  vagy tekintettel, pedig e'pp  erro`l
besze'lgettu~nk.  Tudod is te,  hogy milyen e'rze's mindenkire, mindig
felne'zni?   -  Arca'n  me'ly  se'relemmel  szedelo"zkodik.  Nem merem
marasztalni.   Azta'n  la'tva'n  re'mu~lt  arckifejeze'semet, huncutul
elkacsintja maga't,  e's  nagyot so'hajtva  folytatja.  - Csak tudna'm
ma'r  egyszer  leku~zdeni    kicsiny  alkatombo'l ado'do'  kisebbse'gi
komplexusomat!   Mert az is igaz, hogy  ketto`n  a'll a va'sa'r.  U'gy
a'm...

Egyre  halkulo' kacaga'sa'val a  fu~lemben  e'bredek.  Arnold  fo~le'm
hajol,  gyanakodva  vizsga'lgat.  -   Besze'lte'l  a'lmodban.   Mondd,
fiatalabb mint e'n?

Nagyot nyu'jto'zok,  hunyorgok  az  ablakon besu~to` napfe'nyben.    -
Fiatalabb, is meg  azta'n szebb is.  -  Arnold lebiggyeszti az ajka't.
- Szo'val ero'tikus a'lom  volt.  - Elto~preng.   - Pedig e'ppen  azon
filozofa'lgattam a minap,  hogy  az intenzi'v  ha'zase'let egyik  nagy
ha'tra'nya az, hogy elmaradnak az ero'tikus a'lmok.  - Nagyot so'hajt,
ingatja borzos kobakja't.  Azta'n  hirtelen elhata'roza'ssal ledobja a
pizsama'ja't e's u~ldo~ze'semre indul  a paplan alatt.  Persze, hiszen
ma vasa'rnap van, e's egyedul vagyunk a laka'sban.

U~dvo~zlettel, Zita ne'ni

Dear Kolos,

 >Ha konzervativ elveket vizsgalok, akkor nem pusztan tortenelmi ismereteim
  alapjan tudok kovetkeztetni azok esetleges valaszaira egy-egy problema
  kapcsan. Ha viszont a liberalis nezetet keresem egy problemara, akkor
  foltetlenul szembekerulok a "massag elfogadas" elvenek azzal a hibajaval,
  hogy ez a massag sem meghatarozasra nem kerul (csak emlitesre), sem az nem
  tisztazhato, hogy az elfogadas (vagy a szuksegszeru elutasitas) milyen
  alapon tortenik.

   En is szoktam vizsgalni. Peldaul Dirac-opratorok indexet.
  Ehhez mondjuk eloszor nem art ha az ember tudja mi az, hogy
  Dirac-operator es mi az, hogy index. Kedves Kolos, ez keves
  ahhoz, hogy valami ujdonsagot mondj a nemhiperbolikus Novikovrol,
  de szukseges ahhoz, hogy mondjuk halvanylila segedfogalmad legyen
  arrol, hogy mirol van szo. Ez a jelenseg messzemeno altalanositasokkal
  bir.

  Ahhoz, hogy egy undergraduate pol.science kurzuson atmenj kicsi kettessel (D)
  szukseges, hogy Platon, Hobbes, Hume, Locke, Smith, Mill, Bentham, Keynes
  Santayana , Rawls vagy Friedman nezeteit meg tudd kulonboztetni.
  A harmaskahoz (C) nem art, ha ismered a kurrens konzervativ es liberalis
  publicistak gondolatait, de ok nem a Pestmegyei Hirlapban 
  hanem a National Reviewban, a Commentaryban, a Public Interestben illetve
  a New Republicban a Nationban horribile dictu a Mother Jonesbam vagy
  az Utne Readerben irogatnak.
  A (B)-hez mar ertened kell, hogy az ateista Allen Bloom hogy lehetett
  a kereszteny gondolat zaszlovivoje, hogyan szervezte meg Buckley
  a katolikus-zsido konzervativ koaliciot, miert nem szereti Tamas
  Gaspar Miklos Derrida-t es Eco-t.
  Az (A)-hoz azonban a liberalis es konzervativ jogelmeletek kozotti
  finom distanciak kimutatasa kell,  Holmes hires peldabeszedevel
  a szolasszabadsagrol, az 1954-es deszegregacios dontes es a Bakke ugy
  osszefuggeseig, a Roe v. Wade alkotmanyos hatteretol a Rehnquist-
  Scalia fele textualis konzervativ ertelmezes es a Black-Douglas fele
  abszolutizmus kurrens osszecsapasanak illusztralasaig.

  Ertelmisegiek vagyunk konyorgom,en speciel egy szakbarbi matematikus,
  de azert meg egy minimalis politikai alapmuveltseg elvarhato tolunk.
  Ez a magyarazata annak, hogy
  a liberalizmus = massag elfogadasa (csurkologiai szakszo, jelentese:
  nem verunk zsidot) temakorben nem kivanok veled vitatkozni. EG

Dear Feri,

 >Liberalis azt jelenti szabad.

 Nem. A liberalis szo a Liberales spanyol antimonarchista part nevebol
 kerult be a brit politikai szohasznalatba. Eleinte az issuek eleg egyszeruek
 voltak a Corn Law-protekcionizmus megszuntetese, a katolikusok emancipacioja
 es a minel szelesebb valasztojog elerese. Az angol liberalisok kesobb
 megalakitottak a Labour Partyt es valamikor a huszas evekben Clause 4 neven
 a magantulajdon megszuntetesenek igenyet fogalmaztak meg. :-(( A fabianus
 ideologiat olyan nagysagok kepviseltek mint Shaw es Wells) .
 A Readingi fegyhaz balladaja szerintem megfelelo illusztracio ahhoz, hogy
 milyen jellegu problemakra NEM keresett am senki sem valaszt. 

 Egyebkent Churchill egyszer atlepett a liberalis partba.:-))
 Aprosag, mind Churchill mind Oliver Wendell Holmes a szazad egyik legnagyobb
 amerikai liberalis jogasza az elmebetegek (bunozok, sot munkanelkuliek!!)
 kasztralasanak hive volt. A liberalizmus atyja Locke pedig (ezt egyszer
 szoszerint ideztem) tamogatta az ateizmus es a katolicizmus uldozeset.
 Ma is elofordul, hogy bizonyos individualis jogokat liberalisok vitatnak
 a konzervativokkal szemben. (Pld. a polgar joga, ahhoz, hogy maga allapitsa
 meg mekkora arat igerjen a munkaeropiacon, a polgar joga, hogy allami
 egyetemen idiotikus megjegyzeseket tegyen holgykollegaira :-(( es
 hasonlok, nem vilagos, hogy az iskola es a vallas viszonyanak amerikai
 rendezeseben ki ved szabadsagot kitol) Gabor

Kedves Elek druszam,

en nem nagyon ertek (vagy nagyon nem ertek) a konzervativizmushoz.
Ugyanakkor, ha az USA-rol es Magyarorszagrol van szo, nem az a gondok
egyik (netan fo") forrasa, hogy ezekben az orszagokban _nincs mire_ 
konzervativnak lenni? 

Mit is akarok ezzel mondani? Az USA kezdettol fogva egy "modern" 
allamalakulat volt, forradalomban krealt alaptorvenyekkel, az eros
bevandorlas reven folyamatosan valtozo osszetetelu lakossaggal. Az
egyetlen dolog, ami "regi", es amihez konzervativ modon ragaszkodni
lehet egyaltalan, az a liberalis alkotmany. Nincs olyan egyetemes osi
szokas, melyet egyszerre kovetne egy rabszolga-ivadek fekete, egy
puritan osoktol szarmazo yuppie, vagy egy koreai zoldseges.
Ha valaki "konzervativnak" nevezi magat az USA-ban, vissza kell kerdezni,
mit ert ezalatt: zsido vallasi iranyzatot, deli es csak fekete
haziszolgakat tart (mint Ted Turner a CNN Network tulajdonosa), vagy
"konzervativ modon" ragaszkodik a First Amendment "hagyomanyos
ertelmezesehez", azaz igazi liberalis es nem politically correct. A szo
angliai ertelmeben csak ugy lehet konzervativ egy amerikai, hogy sznob,
es egy masik kontinens masik orszaganak realitasaba kepzeli magat.

Magyarorszagon --es a tobbi volt szocialista orszagban-- meg az teszi a 
konzervativizmust problematikussa, hogy "a letezo szocializmus"
intermezzoja megtorte a status quo kontinuitasat. Kicsit talan a
Napoleon bukasa utani Franciaorszagra hasonlithato e tortenelmi helyzet,
ahol a francia forradalom fejlodesenek belso logikaja szerint nem
lehetett tovabb haladni, ugyanakkor a Bourbonok visszatereset se akarta
mar igazan a tarsadalom. Talan ennek a "default status quo" hianyanak is
tudhato be, hogy "kulturalis ertelemben" Magyarorszag sokkal gyorsabban
"amerikanizalodik", mit Nyugat Europa. 

Kedves Cser Feri,

vitaba szallnek azzal a kijelenteseddel, hogy "liberalizmus" nem
letezik. Azt akarnad mondani, hogy a magukat liberalisnak nevezo
partoknak nincsen filozofiaja? Ha igaz lenne, amit mondasz, akkor 
nem is leteznenek liberalis partok, hanem csak olyan "liberalis
gondolkodasu" emberek, akik eletuk egy szakaszaban baloldali, mas
szakaszaban jobboldali parthoz csapodnak. Es foleg, nem eroltetnek ezek
a nyitott gondolkodasu emberek, hogy embertarsaik hozzajuk hasonloan
gondolkozzanak, hanem zokszo nelkul elfogadnak, hogy azok pl. etnikailag es
vallasilag zart kozossegeket hozzanak letre, torvenyi szinten
kodifikalva e kozossegek egymassal valo kapcsolatat. Ahogy pl.
Malaysiaban bele van irva a szemelyidbe, hogy kereszteny vagy-e vagy
muzulman, es ha a vendegloben ha disznohust rendelsz, a fogados elobb
ellenorzi, szabad-e Teged ezzel a csemegevel kiszolgalnia. Ne mondd,
hogy egy liberalis part nem kuzdene egy ilyen torvenykezes ellen,
ugyanakor egy egyszeruen csak nyitott gondolkozasu ember esetleg
elfogadja, hogy ha az osszes erdekelt elegedett ezzel a megoldassal,
akkor nem kell bolygatni.

			Barati udvozlettel, Hetyei Gabor