Egy oreg neni csoszog az utcan ket kezeben ket nylon szatyorral.. Az egyik
zacsko lyukas, es minden lepesnel kihullik belole egy huszdollaros bankjegy.
Eszreveszi ezt egy rendor es megallitja a nenit.
- Asszonyom, a szatyrabol huszdollarosok hullanak.
- Koszonom, hogy szolt. Visszafordulok, hatha meg megtalalok nehanyat.
- Honnan van ez a penz? - kerdi a rendor - Talan lopta?
- Jaj, dehogyis! A kertem vegeben van egy stadion, es a nezok mindig a
keritesemhez jarnak elvegezni a dolgukat. Mikor odajonnek a bokrokhoz, es
meg akarjak ontozni a viragaimat, elougrok a bokorbol egy olloval, es igy
szolok: "Azonnal fizess 20 dollart vagy lenyisszantom!" Hat innen van a
penzem.
- Otletes! - nevet fel a rendor - Es a masik szatyorban mi van?
- Hat, tudja, nem mindenki szokott fizetni.
.................
Daisy, a szoke eppen rossz passzban van. Elhatarozza, hogy emberrablassal
szerez egy kis penzt maganak. Lemegy a jatszoterre, kinez maganak egy
jomodunak tuno kisfiut, odamegy hozza, megragadja es behuzza egy fa moge.
Elovesz egy papirt, es a kovetkezo levelet irja:
"Elraboltam a fiat. Ha epsegben akarja visszakapni, holnap egy barna
papirzacskoban hagyjon 10.000 dollart a jatszoter szelen talalhato fuzfa
alatt. Nem viccelek: Daisy, a szoke."
Azzal beteszi a levelet a gyerek zsebebe, es hazakuldi. Masnap izgatottan
megy a megjelolt fahoz. A barna boritek rendben ott van. Kibontja, benne van
a 10.000 dollar, egy level kisereteben:
"Itt van a 10000 dollar, ahogy kerte. De Daisy, miert teszi ezt szegeny
szoke polgartarsaval?"
............
Amit ma elhalaszthatsz, azt ne halaszd holnapra!
..........
Nagyapo meseli a baratjanak:
- Vettem egy hallokeszuleket. Nagyon olcso volt es jol hallok vele!
- Es mennyibe kerult?
- Fel tizenketto!
...........
Hulye gyerek az utcan megszolitja a Mikulast:
- Mikulas bacsi, miert hordja a zsakjat a kabatja alatt?
- Mikulas a k*rva anyad! - morogja a pupos, es tovabbmegy.
...........
Ket szabadnapos rendor talalkozik:
- Hol voltal?
- A fedett uszodaban.
- Es milyen?
- Atveres az egesz, ugyanolyan vizes lettem mintha nem is lett volna fedett!
|
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is
sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta
megtekinteni a Tu-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró
függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
-Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
-Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni
akart.
-Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme.
-Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni
kezdte a navigátor munkahelyét, a műszerfalon a számtalan mutatót,
műszert.
-És ez... ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
-Á, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az
üveg mögött... látja, nem is mozdulnak a mutatók...
-Ó... értem... érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattuk
zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is
kérdezte:
-Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
-Ööö... igen... pont erre gondoltam.
-Hát olyan... - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
-Micsoda? - csattant fel a kapitány. - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát
ezért állítottak meg? -Előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne
valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
-Kik nincsenek sehol?
-Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthaladegy másik
gép, de az meg késik.
A droid arca felderült.
-Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak,
hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a
pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a
kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány
erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
-Emberek, mit művelnek! Felborulunk!!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év
körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart
fogantyút, majd megszólalt:
-Én... én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet...
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
-Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló
hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
-Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer...
-E-resz-kedj...
-Húsz-e-zer...
A kissrác nézte őket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és
elújságolta, mit látott.
-... És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplőkpedig
Sanyi bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe.
-Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogy
repülnek, hát ugye, látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor,
éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
-Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a
szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet.
Az utas leesett állal nézett.
-Ahaaa... hát ez... tényleg egyszerű.
|
