"A nyari erdo gozolgott a perzselo napsutesben. Amiota a nap felkelt, a
legkisebb foszlanyig felivott minden felhot az egrol, es most egyedul
uralkodott a messzi keksegben, mely a hosegtol megszurkult. A mezok felett
es a fak csucsan uvegesen atlatszo hullamokban reszketett a levego, mint
ahogy lang folott szokott remegni. Nem moccant se lomb, se fuszal. A
madarak hallgattak, a lombok arnyekaban rejtozve ultek mozdulatlanul. Ures
volt a bozot valamennyi utja es osvenye, mert egyetlen allat sem volt most
uton. Az erdo mozdulatlanul fekudt a vakito vilagossagban, szinte benan. A
fold, a fak, a bokrok es az allatok melyen beszivtak ennek az izzasnak
nehez gyonyoruseget. Bambi aludt. Egesz ejszaka boldog volt Falineval, kora
reggelig vele kergetozott, es boldogsagaban meg az evesrol is
megfeledkezett. Akkor aztan annyira elfaradt, hogy magat az ehseget sem
erezte. A szeme lecsukodott. Ahol eppen jart, vagy allt, a bokrok
surujeben, lefekudt, es nyomban elaludt. Mig aludt, a keseru, eles szag -
amelyet a naptol hevitett boroka lehelt a feje folott, s a fiatal boroszlan
finom illata - megmamorositotta, es uj erovel toltotte el. Hirtelen
felebredt, es alomittasan figyelt. Nem Faline kialtott? Bambi korulnezett.
Ugy emllekezett: Faline ott all a galagonyabokor elott, es belecsipeget a
levelekbe, mig o lefekszik. Azt hitte, mellette marad. De ime, nem volt
ott, biztosan unatkozott egyedul, most kialt erte, hogy megkeresse. Bambi
fulelt, es azon gondolkozott, vajon meddig is aludt, s hanyszor hivta
Faline. Nem tudta megallapitani. A feje meg egeszen kodos volt az alom
fatylaitol. Most ujra kialtas. Bambi egyetlen gyors mozdulattal oldalt
fordult, ahonnan a hang jott. Most ujra! Bambi egycsapasra egeszen
felebredt. Csodalatosan frissnek erezte magat, kipihentnek, erosnek, s
nagyszeru ehseg bizsergett benne. Vilagosan hangzott fel ujra, finoman,
mint halk madarcsicserges, vagyakozva es gyongeden:"Jojj...jojj..."Igen, ez
az o hangja! Ez Faline! Oly hevesen iramodott neki Bambi, hogy a bokrok
szaraz agai, amelyeken attort, csak ugy recsegtek, es a forro, zold lombok
csak ugy zugtak. Java vagtaja kozben egyszer csak kenytelen volt megallni,
hogy oldalt ugorjek, mert az oreg allott elotte, es elzarta az utjat. De
Bambiban a szerelem tombolt. Az oreg most kozombos volt neki. Majd egyszer
kesobb ujra talalkozik vele valahol. Most nincs ideje oreg urak szamara,
barmily tiszteletremeltoak is. Most csak Falinera gondolt. Futolag
odakoszont, es gyorsan tovabb akart allni.
-Hova? - az oreg kerdese komoly volt. Bambi kisse elszegyelte magat,
kifogast keresett, de aztan megis meggondolta, es becsuletesen valaszolt:
-Hozza.
-Ne menj - mondta az oreg.
Egy pillanatra harag szikraja langolt fel Bambiban, egyetlen szikra. Ne
menjen Falinehoz? Hogy kivanhat ilyet az oreg?"egyszeruen elszaladok"-
gondolta Bambi, es gyors pillantast vetett az oregre. De az oreg sotet
szemeinek mely tekintete fogva tartotta. Reszketett turelmetlensegeben, de
nem szaladt el.
-Engem hiv...-mondta magyarazolag s oly hangon, melybol vilagosan
kicsengett a keres:"Ne tarts fel!"
-Nem - mondta az oreg. -nem hiv.
Finoman hangzott fel ujra, mint a madarcsicserges:"Jojj..."
-Most ujra hiv!-kialtott Bambi izgatottan.-Halgassa csak!
-Hallom -bolintott az oreg.
-Tehat a viszontlatasra!-vetette oda Bambi sebesen. De az oreg parancsolt:
-Maradj!
-Mit akar, kerem?!-kialtott Bambi magankivul.- Engedjen utamra! Nincs idom!
Kerem...ha Faline hiv...be kell latnia...
-Mondom -szolt az oreg-, nem o hiv.
Bambit ketsegbeeses fogta el.
-De hisz felismerem a hangjat...
-Hallgass ram-folytatta az oreg.
Ujra felhangzott a kialtas.Bambi talpa alatt egett a fold.
-Kesobb visszajovok-konyorgott.
-Nem- mondta az oreg szomoruan.-Nem jossz vissza. Soha tobbe.
Ujabb kialtas.
-Muszaj! Muszaj!...Bambi azon a ponton volt, hogy elveszitse a fejet.
-Nos -mondta az oreg szigoruan-, akkor egyutt megyunk.
-De gyorsan! kialtott Bambi, es eloreugrott.
-Nem...lassan! -parancsolta most az oreg olyan hangon, mely Bambit
engedelmessegre kenyszeritette.
-Mogottem maradsz...lepesrol lepesre...Az oreg elindult.Bambi turelmetlenul
es sohajtva kovette.
-Figyelj ram- mondta az oreg, anelkul, hogy megallt volna.-Akarhanyszor
szolitanak is, ne mozdulj az oldalam mellol. Ha Faline:meg mindig eleg
koran fogunk ratalalni. De nem Faline. Ne ragadtasd el magad! Minden attol
fugg most, bizol-e bennem vagy sem.
Bambi nem mert ellentmondani, es neman megadta magat. Az oreg lassan haladt
elore, es Bambi kovette. O, hogy tudott az oreg jarni! Egyetlen lomb se
zordult meg a laba alatt. Ag se roppant. Amellett suru bokrokon bujt at,
osregi bokrok racsain keresztul lopakodott tova. Bambi csak csodalkozott.
Lazas turelmetlensege ellenere is csodalkoznia kellett. Sose hitte volna,
hogy igy is lehet jarni. Ujra es ujra felhangzott a hivo szo. Az oreg allva
maradt, halgatozott es bolintott. Bambi ott allt mellette vagytol remegve,
kenyszertol gyotorve, es mit sem ertett az egeszbol.Az oreg nehanyszor
megallt, holott a kialtas fel se hangzott, magasra vetette fejet, fulelt es
bolintott. Bambi nem halott semmit. Az oreg elfordult abbol az iranybol,
ahonnan a kialtas hangzott, es ivben megkerulte. Bambi duhongott magaban.
Ujra es ujra felhangzott a kialtas. Vegre kozelebb erkeztek, meg kozelebb,
egeszen kozel. Az oreg suttogta:-Barmit lass is most...meg ne
mozdulj...Hallod? Figyelj arra, amit teszek, es tartsd magad pontosan
ahhoz...Vigyazat!...Es ne veszitsd el a fejed!
Meg egy par lepes...es akkor teljes erovel csapott Bambi orraba az az eles,
izgato szag, amelyet mar oly jol ismert. Akkora adagot kellett nyelnie
belole, hogy majdnem felkialtott. Megallt, mintha odaszogeztek volna. Szive
egy szempillantas alatt a torkaig dobogott fel. Az oreg nyugodtan allt
mellette. Szeme mutatta az iranyt: ott! Ott pedig O" allt! Ott allott
egeszen kozel, egy tolgy torzsere tamaszkodva, a mogyorocserjek mogott, s
ekozben halkan felhangzott:-Jojj...jojj...
Csak a hatat lehetett latni, az arcat bizonytalanul,s csak olyankor, ha
fejet kisse oldalra forditotta. Bambit oly tokeletesen megzavarta ez a
latvany, es ugy feldulta, hogy csak fokrol fokra kezdte megerteni a
helyzetet: O" allott ott, es O" volt az, aki Faline hangjat utanozta. O"
volt, aki fuvolazott:"Jojj...jojj..." Sapadt borzalom futott at Bambi
minden tagjan. A menekules vagya szoritotta ossze a szivet.
-Csond!- suttogta az oreg gyorsan es parancsolon, mintha a felelemkitoreset
akarna megelozni. Bambi nehezen vett erot magan. Az oreg ranezett: eloszor
kicsit gunyosan, legalabbis Bambi ugy latta. De aztan ujra teli
komolysaggal es josaggal. Bambi pislogo szemmel furkeszett arrafele, ahol
O" allt, es erezte, hogy ezt a rettenetes kozelletet nem tudja tovabb
elviselni. Mintha az oreg kitalalta volna gondolatait, igy suttogott:
-Menjunk...-es elindult.
Ovatosan lopakodtak tova. Az oreg csodalatos zegzugos utakon vezette,
amelyeknek ertelmet most is csak faradsagosan fekezett turelmetlenseggel
tudta kovetni. Ha idegenvezeto utjukon a Faline iranti vagy hajtotta elore,
most minden eret at- meg atjarta a kergeto menekulesi oszton. De az oreg
tovabbra is lassan ment, meg- megallt, ujra tovabbment, lassan, igen
lassan. Mar jo messzire jarhattak ama rettenetes helytol. "Ha o megall,
biztosan szabad mar beszelni, es akkor megkoszonom neki." Latta, ahogy az
oreg kozvetlenul mellette eltunik a magas sombokrok suru rengetegeben. Lomb
se moccant, ag se roppant, ahogy az oreg bebujt. Bambi kovette, es azon
erolkodott, hogy eppoly hangtalanul, eppoly muveszettel bujjon be a surun.
De nem akart sikerulni. A lombok halkan suhogtak, az agak oldalahoz
simultak, hangos zajjal ujra felcsapodtak, es mellen kurtan
recsegve-ropogva toredeztek szet a szaraz agak. "Az eletemet mentette meg -
fuzte tovabb gondolatait Bambi. -Mit fogok mondani neki?" De az oreg mar
nem volt sehol. Bambi kilepett a bokorbol, s egyszerre csak sargan viragzo
bokrok rengetege vette korul; felemelte a fejet, es korulfurkeszett. Amerre
csak ellatott, egyetlen fuszal se rezzent. Egyedul volt. Felszabadulva a
kenyszer alol, menekulesi osztone szempillantas alatt magaval sodorta.
Jokora ugrasai alatt szetnyiltak az aranyos bokrok szeles zizzenessel, mint
a kaszasuhintas alatt. Hosszu bolyongas utan megtalalta Falinet. Lihegett,
faradt volt, boldog es melyen megrendult.
-Kerlek kedvesem- mondta-, kerlek...ne szolits, ha tavol vagyunk
egymastol...soha tobbe ne szolits...Keressuk egymast, mig ossze nem
akadunk...de ne szolits...mert nem tudok a hangodnak ellenallni."
|
