Sziasztok!
Fogarasi Mikiek a szomszedbol Worchesterbol kedvesen megkertek, hogy a
dolgot kicsit fellenditendo, jaruljunk mar mi is hozza, ehhez az
elet-jatek ugyhoz. Epp most irtam egy volt VITUKI-s kollegamnak az
egyre gyotro honvagyunkrol, ugyhogy most
igazan alkalmas hangulatban vagyok ahhoz, hogy nehany gondolatomat
megosszam veletek.
Talan azzal kezdenem, hogy a "multiple choice" tesztek mar gimnaziumban
sem tetszettek (a KRESZ-nel meg valahogy kibirtam), de semmi porcikam
nem kivanja, hogy az eletem eddigi es jovobeli alakulasat ilyen teszt
alapjan vegyem szamba. Tartok attol is, hogy az egesz kerdeskor, otthon
vagy kuldfoldon, a politika tul veszelyes vizeire vezet.
Azzal kezdenem, hogy szeretem hazankat. Kulonosen szeretem Budapestet.
Azt merem mondani, hogy Europaban es Amerikaban eleg sok helyen
megfordultam, de Budapesthez foghato szepsegu varost keveset lattam.
Amikor Washingtonban a varosnezo buszon az idegen vezeto a Washington-t
tervezo epitesz tehetseget meltatva azt a kijelentest eresztette el,
hogy ez a vilag legszebb fovarosa, en majd kiestem buszbol. Ilyet
nyilvan csak az mond, aki Virginian tul meg nem jart. A Budapesti hidak
a kedvenceim. Amikor csak tehetem, gyalog megyek at rajtuk es
gyonyorkodom a Varban, a Gellerthegyben, vagy a Parlamentben. Ezt meg
azelott igy ereztem, mielott kijottunk. Azota a dolog csak romlott. Elso
evben, anyamekat arra kertem, hogy kuldjenek kepet a sarga pesti
villamosrol (kuldtek is, olyan regit, amin meg a villamos az Erzsebet
hidon megy at).
Ha ezek utan megkerdezi valaki, hogy akkor miert vagyunk itt, es mi
jobb itt mint otthon, akkor eloszoris azt kell mondjam,
hogy amikor kijottunk, ez egy jo bulinak tunt, egy vonzo lehetoseg, hogy
vilagot lassunk. Azt hiszem, mindenkinek kellene par evet kulfoldon
elnie ahhoz, hogy jobban megertse mas nepek es emberek szokasait, es
hogy mellozzon olyan altalanosito kijelenteseket mint, hogy az
amerikaiak altalaban bunkok. Azt is hozza teszem, hogy felev, vagy egy
ev is csak feluletes szemlelodesre ad idot, es nem merem azt mondani,
hogy ket-harom ev eleg ahhoz, hogy az embernek megbizhato kepe legyen,
mert lehet, hogy ot ev mulva nevetni fogok sajat mostani meglatasaimon.
Az elso ket evben minden nagyon szep volt, es minden nagyon tetszet, ami
az utobbiket evben kezd rohamosan megfakulni. Ehhez persze lehet, hogy
az is hozzajarul, hogy ma mar kicsit csapdaban erezzuk magunkat. Mind a
gyerekeink, mind mi magunk elegge kiestunk az otthon kornyezetbol, es
egyre bizonytalanabbnak latjuk, hogy hogyan menjunk haza, viszont ez a
ciganyelet is kezd unalmas lenni. Nem erzem otthon magam, es nem hiszem,
hogy valaha is otthon fogom erezni magam. Azzal kezdenem, hogy negy ev
utan sem sikerult rendesen megtanulni a nyelvet. Felreertes ne essek,
azt hiszem mar eleg jol tudok angolul, de meg mindig van ugy, hogy nem
ertem a filmeket, vagy egy-egy hulye tajszolast, nem tudom olyan
frappansan kifejezni magam, ahogy szeretnem. Lomb Kato nyilatkozta
egyszer, hogy hiaba beszel nem tudom hany nyelvet, azt hogy a retek
pudvas, csak magyarul tudja. Amerika olyan szempontbol kellemes orszag,
hogy a mindennapi kapcsolatokban valoban csak az szamit, hogy mit teszel
le az asztalra. Mint kulfoldi egy percig sem ereztem, hogy leneznenek,
vagy ki akarnanak utalni. Azt hiszem, messze kellemesebb a helyzetem
itt, mint azoknak az erdelyi magyaroknak, akiket otthon sokan
le-romanoznak. A nyelven kivul nem erzem otthon magam, mert nem tudom
azt mondani, hogy mi fel szavakbol is megertjuk egymast. Nem tudom
megmagyarazni, hogy miert ertem a "bedolt mint maci a malnasba" meg
"agyilag zokni" kifejezeseket akkor is, ha eletemben eloszor hallom.
Az eddigiek ellenere azt kell mondjam, hogy otthon sem erzem jol magam,
azt hiszem ez azota van, amiota az "ugyes" a tolvaj csalonak egy
tarsadalmilag elfogadott szinonimaja lett. Valamikor a 80-as evek tajan,
azt amikor valaki a cegetol nyulta le az epitoanyagokat, es az ezredes
ismerose segitsegvel kiskatonakkal epitette fel a balatoni nyaralojat, a
koznep nemes egyszeruseggel csak "ugyes"-nek kezdte nevezni. Azota a
magyar tarsadalom ugy tunik tudomasul vette, hogy ervenyesulni csak
lopassal lehet. Altalanos lett a mas is lop en miert ne lopjak
szemlelet. Nem akarom, hogy barki azt higyje, hogy moralizalni akarok.
Egyszeruen arrol van szo, hogy ehhez bena vagyok. Nekem semmilyen
svindli sose jott be es egyre inkabb az az erzesem alakult ki otthon,
hogy en vagyok az a balek, akit mindenki megtalal. En vagyok az a balek,
aki nem csal adot, mert nincs letagathato jovedelme, viszont zsebbol
fizeti a mesterembert a zsuszopenzt a halapenzt. Tudjatok, nem jo
baleknak lenni. Az elso es legfontosabb dolog, amit szeretek itt
Amerikaban, hogy tisztesseges munkaval meg lehet elni. Gazdagok itt is
azok lesznek, akik nem restelnek jol atvagni masokat, de a becsuletes
munka itt nem jelent ehhalalt. Ennek megfeleloen batran merem allitani,
hogy a vallalati intrikak es furkalodasok is toredekei annak, amit az
ember egy otthoni szocialista vallalatnal megszokott. Munkahelyeken itt
dolgozni szoktak. Nem allitom, hogy sztahanovista (erre kivancsi vagyok
hanyan ertitek) modon, de folyamatosan. Evente tobbszor is latogatok
haza, es mivel be-belatogatok volt munkahelyemre, es mas allami
cegekhez, tobbnyire azt tapasztalom, hogy mindenki sir, de az asztalan a
munka nyomat sem latom. A "rendszervaltas" legnagyobb csalodasa
szamomra, hogy a munkamoral, es altalban a moral semmivel sem javult.
Hogy a boltban a kiszolgalo tovabbra is udvariatlan, a mesterember
kiszamithatlan (a MATAV-rol a GURU kedvencerol mar ne is beszeljek).
Talan az elobbiek utan egy par szot meger, hogy Amerikaban mi nem
tetszik. Sajnos azt kell mondanom, hogy, ami itt nem tetszik az egyre
inkabb a vilagban nem tetszik. Peldaul nem tetszenek a kinai aruk. No
nem a kinai porcelanram meg a mives kinai szekrenykere gondolok a
san-franciscoi kinai boltokban, hanem az olcso muanyag bigyora, amit a
Burger King-ben adnak a "Kids meal" melle. A fuggetlenseg napjan
lengetett amerikai zaszlok made in China cedulacskaval kepezik a dolog
csucsat. Megsem az igazi csucs az a doboz csavar volt, amit minap
vasaroltunk a kovetkezo felirattal "Made in China, Malaysia, Taiwan,
Singapore, Hon Kong or Phillipines". Hat 'asszak meg, mar azt sem
tudjak, hogy hol keszult? Rohadtul nem tetszik a self-estime. Gyorgyi a
felesegem vagy egy fel eve hazahozott egy cikket azzal a cimmel, hogy
"Feel good, do badly", ami arrol szolt, hogy csinaltak egy felmerest
kozepiskolasokkal, amibol az derult ki, hogy mig az amerikai diakok
tobbsege meg volt gyozodve arrol, hogy ok jok matekbol, addig a teszt
eredmenyeik messze elmaradtak koreai diakoketol, akik viszont igen
szerenyen iteltek meg sajat tudasukat. Regebben irigyeltem az amerikaiak
magabiztossagat, ma mar duhit, es halat adok az Istennek, hogy
Kelet-Europaban szulettem. Igen Kelet-Europaban, negy eve kikertem volna
magamnak, ha valaki Kelet-Europanak nevezte volna tersegunket. Ma mar
azt hiszem, hogy kozelebb allnak hozzam az oroszok, ukranok, mint azok
az osztrakok, akik azt irjak ki a boltjuk ajtajara, hogy "Ne lopj
magyar!". Tudom, hogy azok az orosz kollegak, akiket jovo heten
latogatok meg Szentpetervaron, aterzik a kelet-europai kisebbsegi
erzeseimet. Jellemzo volt 1988-ban a IIASA-ban (egy nemzetkozi kutato
intezet a Becs melletti Laxenburg-ban) latni a kulonbseget a
kelet-europai es a nyugat-europaiak kozott. Mi kelet-europaiak rohadtul
hajtottunk, mert szamunkra a IIASA, es az hogy ott barmilyen rovid idore
megragadjunk, a jobb megelhetest, egzisztenciat jelentett, mig osztrak
es amerikai kollegaim gyakran reszesitettek a delutani tenisz partit a
munkaval szemben elonyben. Tudom, hogy nem igaz, hogy a nyugatiak olyan
rohadt hatekonyak lennenek. Tudom, hogy semmivel sem jobbak nalunk, sot
azt kell mondjam, hogy tobbnyire kenyelmesebbek. Nem emlekszem, hogy
valaha otkor kiesett volna a ceruza a kezembol, ami bizony sajat
tapasztalataim szerint a szorgos nemetekkel ugyancsak megesik. Nevetek
magamban, amikor amerikaiak sirnak, hogy egyre nehezebb jol fizeto
munkahelyet talalni. Hat mit gondolnak, ki fizetne oket, ha minden
Kinaban keszul? Milyen munkahelyre vagyik, amikor a NASA egyik urbazisan
Mississippi allamban, ahol a raketa hajtomuveket tesztelik, azt olvasom
a "Visitor Center" kiallitasan, hogy evrol-evre kevesebb ameriaki szerez
doktorit termeszet tudomanyokbol? Miert gondolja, hogy pont o lesz a
nelkulozhetetlen uzletember? Nem hiszem, hogy sokaig fenntarthato, hogy
minden Kinaban keszuljon, es a nyugati vilag el jol. Neha restellem,
amikor az n+1-dik walkment veszem meg, mert a regi mar kopott, meg az
egesz osszesen 30 dollar, es bant, hogy a draga fenykepezogepemet, amit
8 eve vettem, es masfel eve sikeresen megfurdettem a Csendes Oceanban,
nem erdemes megcsinaltatni. Tudok ragaszkodni a targyakhoz, es nem
szeretem a vedd meg es dobd el vilagot. Sajnos a vilag nem effele tart.
Sajnos nem csak Amerika ilyen, hanem a fejlett vilag. Szertnem a
gyerekeinket felnevelni, es lehetoseget adni nekik, hogy ervenyesuljenek
a fejlett vilagban is. Azt hiszem, hogy ez konnyebb, ha itt vagyunk,
mintha nekik is otthonrol kellene kiverkedniuk magukat, de ugyanakkor
torom a fejem, hogy hol lenne jo oreg napjaimat leelni.
Gyozzetek meg, hogy van vagy lesz egy olyan Magyarorszag, ahol nincs
McDonalds, meg kinai bovli (meg nincs Windoze, csak Linux mint eziranyu
vonzalmaimat a GURU-n mar kifejtettem), ahol tisztesseges munkaval,
tisztes modon meg lehet elni. Gyozzetek meg, hogy ez nem csak alom es
mar megyek is haza.
Udv.
Balazs
--
Balazs Fekete E-mail: 
Complex Systems Research Center
University of New Hampshire Phone: (603) 8620270
Morse Hall, Durham NH 03824 Fax: (603) 8620188
|
