Elmesélem.Harmadikon lakom és este viszem le a kutyát. A lépcsőház első
emeletéhez érve a lakása ajtajában áll egyik lakónk. Odaérve nekem esik
valami állati dühhel a szemében, hogy miket mondtam én a felső
szomszédomnak, Lacinak - ugyanis előtte pár nappal vele beszélgettem, lent
az utcán éppen chatis élményeiről beszélt, mosolyogtunk, és felköszöntünk
ennek a fickónak, hisz jóban vagyunk vele - mit röhögtünk rajta és szétveri
a pofánat. Hogy ezt mondta nem is restelkedett tovább, nekem esett, ugyan
csak nyitott tenyérrel,de az arcomat és vállamat célozva, miután elfordultam
ugyi, mert hát súlykülönbség van a javára rendesen és erőfölény. Hiába
mondtam álljon már le, hülye?, nem is róla beszéltünk, csak köszöntünk neki.
No, de hiába ám, komolyan mondom, izzott a szeme - bevolt csipve szerintem -
a dühtől és csak taszigált tovább, felszaladtam hát a harmadikra, aztán
megvártam mig bemegy és levittem a kutyát. Azóta nem találkoztunk, a Laci
mesélte, hogy nem köszönt neki a Gábor, mire elmeséltem a storyt.
Na persze izgatott a dolog - a fájós könyökömet is beütöttem, jobban fájt,
kicsit az álkapcsom is, meg a tenyerem is lenyúzva - a fájfalmakon túl, hogy
ez most miért is történt.
Mert mindennek oka van. Az eseményeket mi vonzzuk életünkbe. No de akartam
én ilyen inzultálást??- kérdem én. Nem, egyértelmüen, akkor mégis mi áll a
háttérben.
Amit másnak kivánsz, azt kivánod magadnak is.
Igen, itt most erről volt szó. Ugyanis a héten egy csatornán barátnőmmel
szemétkedett egy pasi és ő elmesélte nekem. Felforrt a vérem, de mit is
tehetek innen messziről, meg aztán ha szólök neki,a barátnőmet járatom le,
hogy kiadja azt akivel beszél, és ezt terjeszti el. Igyhát csak magamban,
szerettem volna pofán vágni, egy két napig, mig eszembe jutott, aztán
elpárolgott a mérgem, mindenkit szeretni kell.
Ez ütött viszza érzésem szerint. Mi a véleményetek?...Laci.