Szeretném a véleményét kérni mindazoknak, akiknek az általam írtakra
idejükből futja, hogy választ küldjenek a KULTÚRA listára.

Egy magyarországi amatőr irodalmi levelező lista operátora és
 a lista tagsága önerőből kiadott egy könyvecskét,
 amiben jobb és minőségileg kevésbé jó írások 
jelentek meg. Ez így rendben is volna, mert, mint hivatkoztak az én
 véleményemre, a 3 hónapos ténykedésük tükre volt a könyvecske.
A problémát az jelentette a számomra, hogy , - miután
végigolvastam  a könyvecskét, közben olyan súlyos helyesírási hibákat láttam,
amik szerintem  súlyos hiányosságai a könyvecskének.

Egy t a kettő helyett, vagy fordítva, kettő az egy t helyett. (Múlt idő).
Két t a tárgy egy t je helyett . É SOROHATNÁM tovább, de nem teszem, 
mert a lényeg már így is érthető.
Az operátornak küldött levelemben a szerzemények
 dicsérete mellett erre is kitértem.
Ő azt válaszolta, hogy a szerzők kifejezett óhaja volt, hogy AZOKKAL
a hibákkal jelenjenek meg írásaik.(Megjegyzem, szerintem eléggé
vegyes érzelmeket ébresztettek bennem az  "azok" az írások, mert
egyébként gyengécskék voltak, még amatőr berkekben is.)
Az operátor erősen arra  hivatkozott, hogy a szerzőnek erre 
teljes bizonyossággal jog van, a KÖLTŐI SZABADSÁG  ezt biztosítja.
       Mint irodalomtanár ezzel nem értettem egyet.
Mert: arra láttam példát a legnagyobb költőinknél is, hogy írásjelek nélkül,
 mindent kisbetűvel írtak versükben. Ez egy stílus, és ez így megengedett.
 Óriási helyesírási hibákkal is láttam jelentős műveket, viszont azok
 PARÓDIÁK voltak, bizonyosan az is megengedett. Azért paródia.
De abban a bizonyos könyvecskében azok a VERSEK halál komoly
 "versek" akartak lenni.

Mivel a leírt  (és kitartóan  védelmezett állásfoglalásomat nem adtam fel),
az operátor KIZÁRT a listáról, ahova magam is írásokat küldözgettem.
Sokaknak tetszettek ezek, többen rajongó szavakkal "méltattak."

És folytatódott :
Ha találtam egy újabb listát, alig kezdtem el verseimet küldözgetni, megjelent 
az operátor, aki az új listának csak éppolyan  vendége volt, mint én,
kötözködni kezdett velem, és a levélváltásoknak az lett a következménye, 
hogy onnan is mennem kellett.  Ő pedig követett és folytatta a 
szemétkedést ellenem.

Megjegyzem: soha nem küldött ez az ember semmiféle irodalmat, csak 
leveleket, úgy viselkedett, mintha mindenütt ő lenne az operátor.

Tehát az a tanulság, hogy ez az INTERNET ! 

Természetesen volt már úgy, hogy én sem kóbor apácaként viselkedtem,
 mert a sodromból néha kihoztak az események.
Azaz jól odamondogattam. Tudom, ez HIBA volt.

Mindennek ellenére, én most e levelem fő gondolataira várom
válaszotokat. Hogyan is működik a költői szabadság?

Üdvözlettel: L. Béla