Szia Ivett, sziasztok Randisok,

Ivett irta:
>Bennem azonban neha megfogalmazodik a kerdes: "Nem
>akar-e majd a kedvesem kesobb kiprobalni mas lanyokat is, hogy veluk
>milyen?" -> bar O megnyugtatott es erzem, tudom is, (illik mar
>annyira ismernem, hogy ne ketelkedjek!) hogy nem fog elhagyni, se
>megcsalni, de nyugodtabb lennek, ha ugyanezt ugy mondana, hogy lenne
>a multjaban nehany kellemesen eltoltott egyejszakazas ...

Erdekes dolog az a bizalom. Amibol az is eredhet, hogy igazsagnak tekinted
a parod igeretet (kivanom Neked, hogy igy legyen). Igazad van, miert
ketelkedjel, miert ne hidd el amit igert (most ennek tekintem a szavait),
mert tenyleg lehetseges hogy igy lesz. Viszont nem kis remeny is elbujik
ebben a bizalomban, mert azert tudni csak nem tudod egeszen biztosan, mint
ahogy a szavaid is ezt elaruljak.

Es egy kerdes mindenkihez:
Lehet ilyet igerni valakinek ? Jo, tudom, igerni barmit lehet. :)) Akkor
inkabb ugy kerdezem: szabad ilyet igerni ? Es honnan tudjuk mi azt, hogy be
fogjuk tudni tartani ?

Szia Ivett, szisztok,

     Tamas

Kedves Nora!

> De ugy emlekszem, Ivett valamikor nyaron irt errol egy erdekes 
> cikket, amelyben elmeselte, hogy hogyan bekult ki sajat magaval, 
> mikozben kovernek (es talan csunyanak?) tartotta magat.
:) Valoban irtam volna ilyet?! ;) 
Maradjunk annyiban, hogy a kibekules onmagammal meg folyamatban van :)

> Ebben a kerdesben tehat, szerintem Ivette a valaszolas joga. :)
A valaszolas joga mindenkie! ;)

> (De, csak ha van kedve...)
Van kedve :) Csak nem volt eleg aznap a sorlimit ... azota mar ujra 
elkuldtem (ha minden rendben mukodik, akkor hamarabb olvasod majd 
azt, mint ezt a levelem).

> Ivett (Zoltanhoz irt leveleben):
> > Ket emberfajta van, akivel semmikeppen nem jo forrofejunek lenni:
> > 1. Tanar 2. Fonok
> > Nekik ugyanis mindig igazuk van! Akkor is, ha nincs igazuk!!
> Ezt a velemenyt nem osztom! Ha igazam van, akkor ki kell allni erte,
> nem "adhatom be a derekamat" csak azert, mert o felsobbrendunek
> kepzeli magat. Igaz, lehet, hogy utana en "szivok", de nem erdekel.
> Inkabb legyen kicsit kellemetlen nekem a kovetkezmeny, de nem
> hatralok meg! Ez elvaras onmagammal szemben!
Ez valoban szep es jo ... marmint az elvarasok, az "elvek" onmagunkkal 
szemben, de az "eletbenmaradashoz" olykor szukseg van a megalkuvasra 
-> kiveve, ha forradalmarnak keszul az ember es kesz belerohanni a 
nyilt golyozaporba, kesz martirkent meghalni csupan az elvei miatt! 
Majd, ha egyedulallo leszel (marmint ugy ertem, ha nem a szuleidnel 
elsz es esetleg gyermeke/i/d is lesz/nek) akkor nem biztos, hogy 
szembeszallsz a fonokoddel mindig, amikor nincs igaza, mert talan 
eszedbe jut, hogy ha elveszited az allasod, akkor nem lesz mit enned. 
Ha tul melyen kell "fejet hajtani", akkor az ember elgondolkodik, es, 
amikor lenyugszik, uj munkahelyet keres - szerintem igy helyes - de 
nem szabad fejjel a falnak rohanni mindig ... csak neha ;)

> > > Most az a kerdesem szerintetek mit kellett volna cselekednem?
> > Azt kellett volna mondani: "Elnezest kerek!"
> Ha nem o volt a hibas, akkor szerintem pont ez az az eset, amikor
> tilos elnezest (bocsanatot) kerni!
:)) A valasztasok olykor eleg sarkitottak lehetnek, pl: buszkeseg vagy 
diploma, buszkeseg vagy munkahely, buszkeseg vagy lakas, buszkeseg 
vagy kenyer, buszkeseg vagy elet ... van olyan, amikor bocsanatot 
kell kerni akkor is, ha nem mi erdemunk a hiba!
 
> > ha a tanar mondja, akkor meghuzom magam es elnezest kerek. Akarmit
> > mond! Akar meg az "elso vilaghaborus" buneimert is alazatosan
> > bocsanatot kerek!!
> Szo sem lehet rola! Milyen jogon??!! Bocsanatot csak akkor kerek, ha
> en vagyok a hibas (legalabb reszben).
Ez a kijelentes szerintem azt tukrozi, hogy mindig allt valaki 
mogotted (csalad, szulok, barat stb.) akire szamithattal a bajban. 
Orulj ennek! Sajnos nem mindenkinel (es nem mindig) van (lesz) igy.

Szia:
        Ivett