nolan:
 >Ismerek olyan holgyet, aki negyvenvalahany eves koraban a Tiedhez hasonlo
 >meggondolasbol vallalta el egy 6 ev koruli kislany neveleset. Ugy
 >gondolta veglegesen. De alig 10 ev mulva kenytelen volt visszaadni a
 >kislanyt az intezetnek, mert nem birt vele, pokolla valtoztatta az
 >eletet. Pedig a holgy rendkivul okos es intelligens, nagyon sokmindent
 >kiprobalt hogy ne kelljen visszavinnie.

Azert az nem mindegy, hany eves koraban fogadjuk orokbe a gyereket. Nem
veletlen, hogy mindenki legjobban csecsemot akar, es akit nem fogadnak
orokbe kb. 3 eves koraig (eddig a szemelyisegfejlodes nagyreszt
befejezodik, ugyanakkor a 3 eves korig terjedo idoszakban kapott hatasoknak
van a legnagyobb jelentosege egy ember egesz eleteben), azt nagy
valoszinuseggel tobbe mar sosem, amennyire a magyar orokbefogadasi
szokasokat ismerem, de alighanem igy van ez mas orszagokban is.
Az orokbefogadas mindig rizikos, hiszen nem tudsz joforman semmit a
gyerekrol, a szuleirol, vagyis az esetleges orokolheto betegsegeirol,
ohatatlanul megjeleno negativ szemelyisegvonasokrol, egy hatevest pedig mar
egy csomo olyan erhette addig eleteben, amikkel ugyebar visszamenoleg nem
tudsz mit csinalni, ezert nagy batorsag volt orokbe fogadni, nem beszelve a
szerencsetlen gyereknek okozott elmenyrol, hogy
masodszor nem kellett valakinek...

Moni

Ivett hazassagos-valasos peldajahoz:
nolan:
 >Haat, ez szamomra is hihetetlenul hangzik :-). De vegulis nincs
 >kizarva, hogy valoban megtortent, hiszen manapsag mar egeszen hajmereszto
 >dolgokat hall az ember, sokfelek vagyunk. Viszont a kerdesemre ez

En ezt is el tudom fogadni minden tovabbi nelkul, csak azt nem ertem, hogy
minek hazasodik meg valaki, ha tudja magarol, hogy ha mar nem kivanja a
feleseget, akkor el fogja hagyni. Vagy nem tudja?
Szerintem elegge tisztazatlan sok kerdes a hazassag korul az emberek
fejeben. Igy aztan nem csoda, ha rengeteg a valas, nem beszelve a
hazassagtoresekrol.
Pl. mit varnak a hazasulandok a hazassagtol? Felmerik tudatosan - latva a
peldak ezreit -, hogy ha elmulik a szerelem, a va'gy, akkor vagy valunk
vagy felrelepunk? Mert ne szepitsuk, manapsag ez az elfogadott norma.
Vagy eppen ezzel egyutt vallaljak, mert ez mar eleve beletartozik?
Akkor meg mit csodalkozunk/busongunk a sok valason, a csaladok szetesesen?
Vagy vegyuk tudomasul, hogy a mai hazassagok tobbsege par evre szol vagy
akkor ne legyen egy fikarcnyival sem alacsonyabb rendu semmilyen
tekintetben az, aki peldaul ezert nem hajlando hazasodni.
Nyilvan elettarsi kapcsolatban is elofordul az elhagyas a szerelem elmulasa
utan, sot, minden bizonnyal me'g gyakrabban, de en speciel akkor sem ertek
vele egyet es egyszeruen nem ertem azokat, akik igy tesznek. De ez az en
problemam. :-)

Moni

Halli !


Gyapo irta:
 >> Ismersz olyat, akiknek egeszsegileg lehetett volna, de
 >> ugy dontottek, hogy inkabb megsem, mert jol megvannak gyerek
 >> nelkul is ?
 > Persze, pl. magamat. Tudom hogy nem ez a jellemzo (szerencsere), de
 > annyira nem is ritka.

Es nem felsz attol, hogy kesobb - 10-20 ev mulva - megbanod, de mar
mar nem tehetsz semmit ? Biztos hogy nem lesz kutbaugros hangulatod,
amikor parokat latsz majd a gyerekeikkel, es arra gondolsz, hogy
egy borzaszto fontos dolog kimaradt az eletedbol ?
Csakmert en felek.

 >>> Itt nem vilagos, hogy a partalalasra gondolsz vagy a gyerekre.
 >> Ezt most annyira inkabb nem reszleteznem. Bonyolult :-)
 > Me'e'e'e'r??!

Mert elbonyolitottam :-)

 > Pont ezekrol lehet jo sokat dumcsizni.

Ertem, koszi, de tenyleg osszetett, nagyon sokmindent le kellene irnom,
hogy nagyjabol tisztan lehessen latni a problemat, majd kesobb valamikor
talan raszanom magam.

 >>> gondolom birni a sok vele jaro hercehurcat is.
 >> De az mas gyereke.
 > Szoval akkor neked nem az a fontos, hogy a gyerekneveles soran ateld
 > a sok szepet es jot, nem a szeretet, hanem hogy genetikailag egyezz
 > a gyerekkel?

Jaj, Te is a szeretettel jossz. A batyam gyerekeit is szeretem,
felelosseget is valallalok ertuk ha ugy adodik, megsem az en
gyerekeim. Persze hogy fontos a szeretet, de az mar egy kovetkezmeny.
Nem akarok itt nagy szavakat hasznalni, de egy szulo szerintem csak
a sajat gyereket kepes igazan apai/anyai szeretettel szeretni.

 >> Persze itt fontos eldonteni, hogy ki miert vallal(na) gyereket.
 > Ez engem is nagyon erdekel. Ki miert vallal gyereket?

En meeg nem vallaltam, es folyamatban sincs, tehat passzolnam a
kerdest.

 >> De leteznek jobb es biztosabb befektetesi formak is.
 > Sorold, kivancsi vagyok.

Peter felsorolta nekunk :-)


nolan