Szia kiring!

> A halál csak a fizikai testet érinti, de a lényeget, a lelket nem. A halál

Igaz. A "lélek" ugyanis nem a "test" sajátja, hanem azé a közösségé, 
aminek az adott "test" a tagja. A "test" halálával nem hal meg a 
közösség, így nem hal meg a közösség által birtokolt "lélek" sem.

> csak
>  test-váltás - a halállal levetjük jelenlegi testünket, mint egy ruhát, és
> a sz
> ületéssel felöltjük az újat. A lélek fejlödéséhez szükségesek a cselekvés

Fordítva. A születés van előbb, nem a halál.

> által
>  szerzett tapasztalatok, éspedig a fizikai világban, fizikai testben (is).

Nem egészen. Az izmok fejlődéséhez van szükség "a cselekvés által 
szerzett tapasztalatokra". A lélek fejlődéséhez közösségbeli kultúrális, 
mondhatni szellemi tapasztalatokra van szükség.

> A te
> stváltás a léleknek nagyobb teret ad a tapasztalatszerzésekhez, az új

Butaság. A tapasztalatszerzéshez "nagyobb teret" az utazás ad. Manapság 
pedig nem csak úgy lehet "utazni", hogy az ember ténylegesen járja a 
világot, hanem úgy is, hogy az ember tévét néz, olvas vagy internetezik.

> körülmény
> ek, új lehetöségeket adnak. Ha mindig csak egy testben maradnánk az olyan

Jobb ha beletörődsz, hogy nem lesz másik tested. Csak egy esélyed van 
arra, hogy segítsd a közösséget. Hogy élsz vele, vagy visszaélsz vele, 
rajtad áll.

> volna
> , mintha egy színész élete végéig mindig csak egy szerepet játszana el.

Butaság. Régóta ismert, hogy a konkrét emberi viselkedés függ attól is, 
hogy az ember épp milyen csoport, milyen közösség tagjának tekinti magát 
az adott pillanatban.

[Remélem Csányi Vilmos szótejt majd erről is dec.8-án
http://www.origo.hu/mindentudasegyeteme/elozetes/20030807csanyi.html]

Röviden szólva egyszerre sok szerepet játszunk mi emberek.

> Nagyon 
> sivár élet volna az ilyen...

Nagyon sivár életed lehet, ha ilyen gondolatokkal tudsz csak némi színt 
vinni bele...


Kellemes elmélkedést,

z2

Szia!

> Voltaképpen minden jelenség egyedi. Csak ha elvonatkoztatunk bizonyos
> elemeitől, akkor kap általánosságot. Azzal viszont egyetértek, hogy a
> tudomány nagyon sok kérdésre nem ad választ. Sőt! Úgy tűnik, hogy minél több

Mint ahogy az autó a helyváltoztatás 'eszköze', úgy a tudományos 
eredmények kérdések megválaszolásának 'eszközei'. A tudomány ebben a 
felfogásban nem más, mint ellenőrzött folyamat kérdések jó 
megválaszolását elősegítő 'eszközök' megalkotására.

A matematika például nem ad választ arra a kérdésre, hogy átvertek-e a 
pénztárnál. Erre magadnak kell rájönnöd. A matematika eszközei segítenek 
ebben a kérdésben, de csak ha megdolgoztál ezen eszközök birtoklásáért.

Nincs királyi út, a sültgalamb nem repül a szánkba.

> ismeretünk van, annál több megoldatlan kérdés keletkezik. Vagyis a
> megismerést egy olyan léggömb modellezi, amelyet minél nagyobbra fújunk fel,
> annál nagyobb lesz a felszíne. Ha a felszínt az ismereteknek, a térfogatot
> pedig az ismeretleneknek feleltetjük meg, akkor  felfúvódás során a térfogat
> lényegesen gyorsabban nő, mint a felszín.

[Lehetne úgy is, hogy a felszínt a felvetődő/megoldandó kérdéseknek, a 
térfogatot pedig az ismereteknek feleltetjük meg. Ekkor a léggömbön 
kívüli tér jelképezi az ismeretlent, a felfúvódás pedig az ismeretek 
gyarapodását. Persze így a felfúvódás során az ismeret "lényegesen 
gyorsabban nő", mint a kérdések.]

Világos, hogy az ismeretek nem képezik egy léggömbnek sem a felszínét, 
sem a térfogatát, így nyilván nem tudunk meg semmi újat az 
ismeret-felhalmozásról abból, hogy hogyan fúvódik fel egy léggömb.

Az analógiák már csak ilyenek, képesek a lényegesről valami 
lényegtelenre terelni a figyelmet. Persze csak ha hagyja magát 
eltéríteni az ember.

> Ez megint szép példája a világ értelmetlenségének, vagy az ember abszurd
> léthelyzetének.

Ez megint szép példája az intellektuális magány szülte gondolkodásbeli, 
világnézetbeli abszurditásra.


Kellemes elmélkedést,

z2

Szia Zoli!

> Emiatt sincs kedvem tetelesen valaszolgatni neked. 
> Beleveszne'k az altalad keltett zurzavarba. Te diverggensse
> teszed a vitakat.

Fogd fel úgy, mint egy tesztet. Ha át tudod verekedni magad a kezdeti 
akadályokon, akkor egyrészt eléggé jó a témád, másrészt pedig eléggé jól 
képviseled ahhoz, hogy érdemes legyen több időt, (szellemi) energiát, 
egyszóval figyelmet áldozni az érdemi megvitatásra.

Az érdemi figyelem márcsak ilyen: meg kell érte dolgozni, ki kell 
valahogy érdemelni.


Kellemes elmélkedést,

z2