Tenyleg, az elet veges vagy vegtelen volta nem
szol bele, hogy mennyire talaljuk ertelmesnek.
ditbaro megint csunyan banik velem - vajon mivel bosszanthattam
fel ennyire? Annak ellenere, hogy szidja a magyaromat,
azert egesz jol megertette... es gunyos valasza szerint mindenki aki
ertelmet talalt az eleteben es beletorodik abba, hogy a halal
egyelore az elet resze - (szerintem nem a halal az elet tagadasa,
hanem az elet a halal tagadasa...) az valami hulye reszeg...
a magam reszerol elegge objektivan osszegzem oromteli
pillanataimat - amit termeszetesen csak a kuszkodeses
periodusokkal osszehasonlitva lehet megtenni, es bevallom, nagyon
szerencses vagyok eddig, nem volt sok szenvedesben reszem,
ilyen is van, es nem erdem, csak szerencse)...
sajnalom azokat akiknek kabitoszerre van szukseguk ahhoz,
hogy elviseljek/oromet kepzeljenek az eletukbe, en (egyelore)
meg soha nem voltam erre raszorulva, illetve, (eddig) ragaszkodom
az énemhez, akkor is, ha a valosag eppen nem olyan amilyen.
math: 6) lehet ugy is, hogy vegulis az ido folyasat mi determinalja?
mit jelent
ez? m
erre folyika z ido? szuksegszeru-e, hogy arra follyon? ez felig
szemleletbeli k
erdes, felig lehet ertelmes filzoofiai kerdes, de ezt az egyet fel sem
vetetted
, most jutott eszembe veletlenul.
szerintem ez fizikai kerdes, a ter dimenzios szerkezetet
kene vegre felfedezni - ez lehet a valasz sokmindenre...
Az lehetseges hogy sajat szegenyes dimenzionkhoz ragadva erre nem
leszunk kepesek, ami bosszanto...
Eva D
|
Mindazok a problémák, amelyek nem válaszolhatók meg egy meghatározott
tudományon belül, a filozófia tárgyát alkotják. Ha nem így lenne, akkor
lenne egy kérdéshalmaz, amit sem a filozófiához, sem a tudományhoz nem
tudnánk hozzárendelni. Vagyis lenne egy kezelhetetlen problémahalmaz. Ez
önmagában elsőrendű filozófiai kérdés lenne, mivel a filozófia szakaterülete
az ismeretlemélet, vagyis a problémák általános kezelésének elmélete. Vagyis
abból a feltevésből, hogy vannak olyan kérdések, amelyek sem a tudományhoz,
sem a filozófiához nem tartoznak, vagy az következik, hogy a filozófia nem
foglalkozik ismeretelmélettel, vagy az, hogy nincsenek a tudományos és
filozófia problémákon kívül más problémák. Mindkettő abszurd, mert
ellentmond az ismert tényeknek.
A tudományok közül a halállal csak a biológia foglalkozik. De nem abból a
szempontból, hogy mit jelent a cselekvő ember számára, hanem csak annyit
állapít meg jó esetben, hogy mi a halál organikus oka egy speciális esetben.
Vagyis hogy vannak olyan testi állapotok, amelyek összeegyeztethetelenek az
élettel. Általánosságban és szükségszerűséggel azonban nem tudja kimutatni,
hogy minden élőlény halandó, sőt még azt sem, hogy az élet hogyan hozhat
létre saját magával összeegyeztethetelen állapotokat.
A halál konkrét organikus oka szempontjából ugyanakkor egy csótány vagy egy
csirke halála ugyanaz, mint az emberé. Az embernek azonban a csótányoktól és
más élőlényektől eltérően tudata is van, sőt öntudata is. Ennélfogva az
ember nemcsak biológiailag hal meg, hanem metafizikailag is, mert megszűnik
a tudata és az öntudata is. Mindkettő túlmutat a testen, és közvetlenül
hozzáférhetetlen bármiféle tudományos megközelítésnek. Ezért nevezem
metafizikainak. (A pszihológia sem a tudat és az öntudat mibenlétével, hanem
csak a működésével foglalkozik.)
A tudat és az öntudat együtt az ember sine qua non-ja. Már maga az elsőrendű
filozófiai probléma tehát, hogy van egyetlen olyan élőlény, amely olyan
tulajdonsággal rendelkezik, amivel a többi nem. Hogyan hozhatta létre az
evolúció, ha nincsenek előzményei? Akár tudományos, akár filozófia alapon
állunk, ez felvet egy sor kérdést, amelyek közül én csak egytelen egyet
emeltem ki.
Azt ugyanis, hogy miképpen cselekedhet racionálisan egy olyan lény, amely
tudja, hogy rációjának eszköze megsemmisül? Bármi legyen ugyanis a tudat és
az öntudat keletkezésének oka, semmi esetre sem lehet olyan, amelyik
felelőssé tehető lenne az elpusztításáért. Vagyis felmerül a következő
probléma is: ha létezik valamilyen rendszer, ami létrehozta a tudatomat,
akkor léteznie kell egy olyannak is, amelyik elpusztítja. Ha azonban van egy
ilyen rendszer, akkor a világ olyan, hogy nem engedi a racionális
vselekvést. Ha viszot nem engedi, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis
létrehozta a racionális cselekvés eszközét a tudatot és az öntudatot?
Amikor a világ értelmetlenségére hivatkoztam erre gondoltam. Soha sem
állítottam, hogy egy hosszú értelmetlen élet jobb, mint egy rövid
értelmetlen. Amit állítottam: filozófiai probléma az, hogy nemcsak testileg,
de tudatilag (metafizikailag) is meghalunk. Ez ugyanis az emberi léthelyzet
irracionális voltára mutat rá, vagyis alapjaiban kérdőjelezi meg mindazt,
amit racionálisan építettünk fel: a tudományokat, a racionális filozófiát,
és ezen belül a racionális cselekvés elméletét is, amit régebben erkölcsnek
neveztek. (Én nem nevezem annak, mert félrevezető, mivel beleértik a jó
fogalmát is. Létezhet azonban a rosszra vagy a semlegesre irányuló
cselekvés-tan is. Az a fontos, hogy a cselekvés racionális legyen, vagyis
legyenek törvényei.)
Ha mindez nem kielégitő alap egy filozófiai probléma megfogalmazásához,
akkor hálás lennék, ha általában megadnátok a helyesen megfogalmazott
filozófiai problémák kritériumait.
|
