Kedves nincs_mes!
HIX NYELV #543, >:
> Melyik a helyes: olajt, vagy olajat? Esetleg mindkett??
Az [Értelmező szótáron alapuló] szóvégszótár szerint mindkettő. A szó
ragozása másutt is ingadozik, vö. tárgyeset: olajt~olajat, többes szám:
olajok~olajak.
Körülnézve a nagyszótári korpuszban <http://www.nytud.hu/hhc>, az látható,
hogy a felvett anyagok közt Márai Sándor 1942-ből való munkája az utolsó,
amely az "olajat" formát használja (az ezután követőek historizáló-
archaizáló elemként hozzák a szót). A 49 "olajt"-tal szemben viszont 171
"olajat" fordul elő egészen a napjainkkal bezárólag. (
(N.B. Itt csak szókezdetre lehet keresni, ezért az összetett szavakat a
fenti statisztika nem tartalmazza az egy külön írt "fa- olajt" [1779.]
leszámítva. Egy párat kipróbálva, az arány hasonló, vagy "rosszabb": faolajt
: faolajat = 1 : 5, kőolajt : kőolajat = 1 : 8 stb.)
Lekérdezve a Magyar Nemzeti Szövegtárat (amely a jelenkor élő írott
nyelvét gyűjti; <http://corpus.nytud.hu/mnsz/secret/szovegtar_hun.html>), az
alábbiakat kapjuk:
- 5 "olajt": 2 olajt, 2 gázolajt, 1 motorolajt (és 3 N[y]ikolajt :-))
- 20 "olajat": 10 olajat, 4 gázolajat, 2 kőolajat és 1-1 fűtőolajat,
nyersolajat, szójaolajat, tüzelőolajat.
Megállapítható tehát, hogy a mai köz- és irodalmi nyelvben az "olajat"
forma az elsődleges, az "olajt" -- bár választható -- jelentősen ritkább.
> (Szorgalmi feladat: miért?)
Szorgalmi válasz: Csak.
Nagyon szorgalmas lévén azt még leírhatom, hogy régi szavaink mind két
szótagosak voltak, csak a szóvégi magánhangzó a honfoglalást követő
évszázadokban lekopott, vö. Tihanyi Alapítólevél (1055) "feheruuaru rea
meneh hodu utu rea", mai "Fehér*vár*ra menő had*út*ra" (*-kal jelöltem a mai
szövegben hiányzó végmagánhangzók helyét).
Emiatt a "vajat", "tejet" stb. szavakban az "a" és "e" tkp. nem más, mint
a szó belsejében megmaradt végmagánhangzó. Az olyan újabb szavakban, mint
pl. az "olaj", nem volt sosem végmagánhangzó. A szóvégi "-j"-hez viszont
kötőhangzó nélkül tud csatlakozni a "-t" toldalék, így az "olajt" forma az
eredeti. De a nyelvben munkál az analógia, az egyszerűsítés is, így a
tárgyesetet kötőhangzó nélkül képző szavak egy része közeledik a másik
csoporthoz. (Biztos van példa az ellenkező irányú folyamatra is, de ennek
nem néztem utána.)
A nagyszótári korpusz találati listáján szerepel Simonyi Zsigmond "Magyar
hantag és alaktan"-a is 1895-ből. Az "olaj" szót tekintve már az akkori
nyelvállapot szerint is kettős formák voltak, de még az "olajt" volt az
elsődleges: "A j-végű névszókról már Révai Gramm. 226. megmondta, hogy egy
részök kötőhangzóval, mások a nélkül ragozódnak. Ő ezeket említi: bajt,
fajt, rajt, olajt [de olajat is], szilajt [szilajat is CzF.]; - vajat,
hajat, hájat, héjat, fejet, tejet, szíjat. - Adjuk hozzá ezeket: zajt, bájt,
dévajt, ganajt, karajt, parajt, tarajt (de ganajat, karajat, tarajat is, pl.
Somogyban s a palóczságban), zsibajt, kaczajt, morajt s más ilyen
képzésüeket; májat, nyájat és kétféle tárgyesettel: éj(e)t, kéj(e)t,
díj(a)t, száj(a)t.". (N.B. A CzF. rövidítés a Czuczor-Fogarassy-féle "A
magyar nyelv szótára"-ra [1862-74] utal.)
|
> En ugy tudom, hagy a hivatalos kiejtes Szeecseenyi, de az is biztos,
> hogy az orszag nyugati felen (ahol erosebb a Szechenyi kultusz)
> Szeecsenyinek ejtik.
A hivatalos kiejtés egészen biztosan szécsényi. Én is így ejtem.
Magyarul figyelemreméltóan jól beszélő japán ismerősödnek esetleg
megemlítheted Széchényi Ferencet, István apját, aki az Országos
Széchényi Könyvtárat alapította; ő még két é-vel írta és ekként is
ejtette. Azt tudjuk, hogy István lehagyta a második ékezetet, de a
magam részéről nem tartom valószínűnek, hogy a neve ejtését is
megváltoztatta volna.
La'ng Attila D., iro <- <- <http://lad.rentahost.net>
Ha Isten meghal, Torgyan megvalasztatja magat a helyere.
A bahá’í naptárban ma 8. Hubb Mashíyyat Mashíyyat, Fidál van. [Kalen Discovery
3000]
|