Udvozlom paganini hozzaszolasat a vitahoz, amely szerintem mar reg
meltatlanna valt a lista nevehez: a filozofiahoz (elsosorban a vallasellenzo
oldal dialoguskeptelensege miatt). Paganini hozzaszolasa remelem vegleges
lezarasa lesz annak, amit mar vegkepp ertelmetlen folytatni, vagy mint a
vegszavaban paganini felveti, remelhetoleg egy uj, konstruktiv iranyba
tereli azt. En e celbol meg szeptemberben megprobaltam reagalni a kifulladt
vitara (kozel sem olyan frappansan mint Paganini, es mas megkozelitesben
is), de ez a levelem akkor nem jelent meg a listan (a tartalomjegyzekben
igen, de a szovegbol, legalabbis az en vetelemben, lemaradt). Ugy erzem a
level most ujbol aktualis, ezert hozzacsatolom a mostani reagalashoz.
Mar hosszabb ideje vagyok idonkenti kovetoje a vitanak. Mindeddig csak
tavoli, de nem erdektelen szemlelokent. Kezdetben sem, de most meg annyira
sem hiszem, hogy a vita barmelyik fel gyozelmevel vegzodhetne. Hozzaszolasom
ennek a megindoklasa volna. A ket fel "parbeszedeben", fokent a metafizikus
oldalrol, reszleteiben mar kimondatott a velemenyem, ez csupan a foszlanyok
osszegezese lesz kiegeszitve a sajat nezeteimmel.
Ket teljesen eltero kiindulasi alaprol, ha ugy tetszik keretrendszerrol
van szo. Az iment pontosan ezert tettem idezojelbe a parbeszed szot, mert
meg vagyok gyozodve arrol, hogy az ellentetes kiindulasi alapok,
keretrendszerek nem folytathatnak dialogust egymassal. Legfeljebb
atfordithato az egyik a masikba, erre viszont itt, elsosorban az
antimetafizikus, neopozitivista beallitodas kepviseloi reszerol, semminemu
szandekot nem latok. Csak fujjak a maguk mondokajat, mikozben eszukbe sem
jut meghallani (ertve ez alatt a megerteni fogalmat) a masik mondandojat.
Math mindenaron ra szeretne kenyszeriteni a sajat kiindulasi alapjat a masik
keretrendszerben gondolkodora, amit o (lehet hogy helyesen, lehet hogy nem)
tudomanyosnak es logikusnak nevez, mert meg van gyozodve arrol, hogy a
dolgok igazsagertekenek az elbiralasaban egyedul es kizarolagosan az lehet a
mervado. A tortenelembol jol ismert ez a tipikus emberi hozzaallas, amely
jogot formal az igazsag kizarolagos ismeretere. Ha a szot tagabb ertelemben
kezeljuk, akkor dogmatizmusnak nevezhetnenk ezt az intelllektualis dolyfot,
gondolkodoi intoleranciat.
Tudataban vagyok a lenyegi kulonbsegnek a kozepkor vallasi es a modernitas
tudomanyos dogmatizmusa kozott (hivjuk igy, en legalabbis igy kereszteltem
el). Az elobbi tekintelyelvu gondolkodoi megrogzottseg, az atyak es az
egyhaz eminens kepviseloinek a szavait szentesiti az egyhaz kortol fuggo
ertelemzeseben, magyaran rogziti hogy miben szabad hinni es miben nem. Az
ember tudasvagyat egy bizonyos szuk mozgasi koron belul kesz tenyek ele
allitja. A tudomanyos dogmatizmus, melynek math is vehemens kepviseloje,
egeszen mas termeszetu. Itt sosincs eleve meghatarozva a tudaskereses
eredmenye, a kutatasi elveket betartva barki (a tema kedveert johiszemuen
higgyuk el hogy barki) barmilyen (ezt is higgyuk el most, mert vegul is az
alapelvek ilyenek) vegkovetkeztetesre juthat. Itt viszont a tudas
megszerzesenek a metodikaja van szigoruan rogzitve, ez tehat modszertani
dogmatizmus. Eszerint csakis egy bizonyos modon szabad egy tapasztalatot
igazolni. (Ez a modszertan csak akkor valik dogmatizmussa, amikor kilep a
kiserleti tudomany kereteibol, es olyan kerdesek megvalaszolasanak a jogat
tulajdonítja maganak, amely eredendoen mas szellemi targykorok --a
filozofia, a vallas, a muveszet-- felsegterulete.) Ez a modszertan az
ujkor reggelen, a racionalizmus es az empirizmus filozofiai dominanciaja
idejen alakult ki, mely a mai napig ranyomta a belyeget a
tudomanyfolfogasra, ugyanis az empirizmus hatasara tapasztalatnak csakis es
kizarolag a kezzelfoghatot fogadja el, tehat azt, amit az ot erzekszervunk
legalabb egyikevel eszlelunk. Es pontosan ez az a teny, amely igazan
dogmatikussa teszi ezt a modszertant (ha illetektelenul kilep a kiserleti
tudomany felsegteruleterol). Ugyanis ez alapjan barmilyen kutatast azzal a
prekoncepcioval kell elkezdeni, hogy csakis a kezzelfoghato, az anyagi a
valosagos. Mindekozben nem tudunk mit kezdeni azzal, ami nem ilyen
tapasztalaton alapszik, a vallasi, transzcendens tapasztalattal sem
termeszetesen. S mivel nem tudunk vele mit kezdeni, hiszen nem fer bele a
modszertanilag leszukitett keretrendszerunkbe, ezert megoldva a gordiuszi
csomot egyszeruen kijelentjuk, hogy azok nem valosagosak. Mindekozben
emberek millioit, korszakok, civilizaciok emberiseget kiskorusitjuk,
kijelentve, hogy az o egybehangzo tapasztalatuk a transzcendensrol, a
metafizikusrol csupan egy megbocsathato emberi tevedes volt. Amely mar a
multe. Csakhogy az emberek nagyobbik resze tovabbra is konokul ragaszkodik a
megalapozatlan, jelentes nelkuli, tapasztalatnak hitt tapasztalatahoz. Hat
ez van, az emberek mar csak ilyen ostobak.
Egy masik keretrendszer szerint gondolkodva, amely mar egy modern vallasi
paradigma, az empirikus tudomanynak megvan a letjogosultsaga az anyagvilag
torvenyszerusegeinek a kikutatasaban, de a modszerei illetektelenek a
transzcendens teruleten. Hogyan mondhatna barminemu iteletet a
kezzelfoghatatlanrol az a modszer, amely kizarolag a kezzelfoghatoval
operal? Hatalmas tautologia kijelenteni a metafizika valotlansagat ezen az
alapon, hiszen mit is hordoz magaban ez a "logikus" erv, ha melyebben az
alapjara nezunk? Ez az erv szerint a kezzelfoghatatlan nemletezesenek a
cafolhatatlan bizonyiteka az, hogy a kezzelfoghatatlan nem tapasztalhato
meg kezzelfoghato eszkozokkel. Ez nem racionalis, sem empirikus erv, ez
egyszeruen hit, hit abban hogy csakis az erzekszervi tapasztalat bir
valosagervennyel.
A kozhiedelemmel ellentetben a vallas viszont nem egy ehhez hasonlo hitre
epul. Minden vallas kivetel nelkul, nemcsak a kereszteny, egy belso,
transzcendens tapasztalaton alapul. A vallasalapito es a realizalt szentek
transzcendens tapasztalatan, melyet megosztani kivanvan atadni probalnak. Az
utobbit nevezik vallasi tannak. Ez a tapasztalat valoban szubjektiv abban az
ertelemben, hogy csakis egyenileg megelheto (ezert is nevezheto belsonek).
Ez viszont nem jelenti, hogy ne lenne konzistens. A vallasi es a misztikus
irodalom bizonyitja, hogy az emberek kommunikalni tudtak transzcendens
elmenyuket, vagyis hogy azonos jellegu elmenyrol van szo. Ehhez viszont el
kell tudni fogadni azt, amit az antimetafizikusok nem hajlandoak, hogy
letezik transzcendens tapasztalat is. De miert ne lenne logikus elfogadni
azt a tenyt, hogy az erzekfolottit lenyunk transzcendens oldalaval lehet
erzekelni, mint ahogy az erzekit anyagi erzekelessel?
Lehetosegkent mindket erzekelesi mod adott minden embernek, azonban van egy
lenyeges kulonbseg koztuk. Az erzeki eszlelest akkor tanultuk meg, amikor az
erzekfolottit elhagytuk: a gyermekkorban. Lelekben ujbol gyermekke kell
valnunk, hogy ismet erzekelni tudjuk a transzcendens regiot. Errol szol a
jezusi mondas is, hogy csak az mehet be az isten orszagaba, aki olyanna
lesz, mint egy gyermek.
Es vegul az osszegezes. (Elnezest a hosszura sikerult elemzesert.) A lenyegi
pontja a ket keretrendszer elteresenek, hogy a metafizikus elfogadja a
transzcendens tapasztalat lehetoseget, azzal, hogy az erzeki tapasztalatot
sem tagadja, mig az antimetafizikus csakis az erzeki tapasztalat valossagat
ismeri el. Epp ezert amirol az elobbi beszel, azt az utobbi eleve
valotlansagnak belyegzi, mint ahogy ezt ez a vita is alatamasztja. Ezen
pedig a keretrendszerek behataroltsaga miatt nem lehet valtoztatni. Emiatt
tartok meddonek minden gyozkodest. Arrol ugyan vitatkozhatunk, hogy van e
transzcendens tapasztalat vagy nincs, de attol felek nem sok ertelme volna.
En tudom, mert tapasztalom, o viszont nem tudja, s nem is akarja tudni, ha
pedig eleve elzarkozik attol, eselye sincs a megtapasztalasara. Amig pedig
szemelyesen maga is meg nem eli, addig ugysem tudnad meggyozni az igazadrol.
Udvozlet: attila
|
