1. |
Re: nyelvkeveredes (mind) |
65 sor |
(cikkei) |
2. |
Re: farkas, szarvas, medve (mind) |
75 sor |
(cikkei) |
3. |
Re: tereh (mind) |
48 sor |
(cikkei) |
|
+ - | Re: nyelvkeveredes (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Ferenc!
hix.nyelv #272, >:
> A nyelvkeveredes szuksegszeru velejaroja a morfologia leegyszerusodese.
> Az angolszasz anyanyelvu keptelen volt kovetni a francia fonevek nemet,
> es forditva.
Az első mondattal szeretnék teljesen egyet nem érteni. Maga a
francia is "nyelvkeveredés" eredménye, ráadásul három egymástól
eltérő nyelvé: a túlnyomóan kelta (gall) alapnépesség vette át a
latin nyelvet, melyre később germán (frank) elemek rétegződtek
rá. Az eredmény egy morfológiailag igen bonyolult nyelv.
Egy másik példa lehet a bulgár: ahol a bulgár-szláv alapnépesség
olvasztotta be a bolgár-török szupersztrátumot: az eredmény egy
igen kifinomult igei rendszer. De az orosz nyelv is egy
"mischung": jelentős finnugor szubsztrátumon kialakult keleti
szláv nyelv, melybe északi germán népesség olvadt, végül teljesen
infiltrálta a keverék-bulgár X. sz.-i nyelvállapotának megfelelő
déli egyházi szláv nyelv. Azonban az orosz morfológiailag nem
szegényesebb, mint a szláv nyelvek átlaga.
A fentiekből az is látszik, hogy a második mondat sem
szükségszerű: a francia, ahol három különböző nyelvtani nemi
felfogás találkozott, egységes rendszert hozott létre elsősorban
a kelta alapján (csak két nem van: hím és nő), de a konkrét
szavak nemét leginkább a latin határozza meg (vö. fr. "an" 'év
<hn>', l. "annus" <hn>, walesi "blwyddyn" [blujdhin] <nn>,
holland "jaar" <sn>), de néha van, hogy a keltával-germánnal tart
(vö. fr. "pomme" 'alma <hn>', l. "pomus" 'gyümölcsfa <nn>', w.
"afal" [aval] 'alma <hn>', h. "appel" <hn>), és van, hogy egyik
"szülővel" sem egyzik (tehát a rendszernek önálló fejlesztései
vannak, vö. fr. "enfant" 'gyermek <csak nn>', l. "infans"
<főnevesült mn., egyaránt hn és nn>, w. "plentyn" [plentin]
'<hn>', h. "kind" '<sn>'). [A walesi ugyanúgy p-kelta nyelv, mint
a gall, a holland pedig az óalsófrank legintaktabb megmaradt
folytatója.]
Sőt, az Angliába vitt francia még egy negyedik hatás alatt is
állt, minthogy normannok (nyugati északi germánok) beszélték: az
ő alapnyelvük nemi gyakorlata ugyanúgy eltért a franciától, mint
az angolszászoké, mégis számottevő változtatás nélkül áttértek
rá. Nehezen képzelhető el, hogy a XII. sz.-ra ezt a képességüket
elvesztették, és ne tudták volna a nyelvvel együtt a nemi
rendszert is átvenni. A hollandban az angol hasonlóan nagyon sok
francia jövevényszó van, és ezek nem rendítették meg a nyelv nemi
rendszerét: az se volt baj, ha nem tudták azt, hogy milyen nevű
volt a szó a franciában, választottak neki, vö. fr. "appel"
'felhívás, behívás; sorakozó; fellebbezés <hn>' > h. "appel"
'fellebbezés; sorakozó <sn>' (miközben az azonos alakú germán
eredetű "appel" 'alma' hímnemű), ill. fr. "automobile" <nn> : h.
"auto(mobiel)" <hn> (sőt: n. "Auto(mobil)" <sn>).
Tehát -- nem tagadva ugyanakkor, hogy a nomann szupersztrátumnak
szerepe lehetett a folyamatban -- ez az angolszász-francia
kölcsönhatás önmagában nem eredményezhette a nemi rendszer
megváltozását, ha e mellett legalább ilyen jelentős más tényezők
nem hatnak ebben az irányba. (Pl. a kelta szubsztrátum, vagy az,
hogy az óangol korban az angolszászon belül a nyugati szász nyelv
volt a domináns irodalmi norma [vö. Alfréd király, ill. Aelfric
apát korát], csak a középangol korban -- a nemek eltűnésével
párhuzamosan ?! -- vette át a vezető szerepet a számbelileg
nagyobb angol nyelv -- amelyet északi elhelyezkedése miatt
kevesebb normann, de több dán hatás ért.)
|
+ - | Re: farkas, szarvas, medve (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Mari!
hix.nyelv #272, >:
> Köztudott, hogy a farkas, szarvas szavunk úgy keletkezett, hogy nem
> volt szabad kimondani az állat nevét. Nos, sikerült úgy eltitkolni az
> illetö állatok nevét, hogy azóta sem tudjuk, vagy azért fennmaradt
> valahogy?
Nekem nem foglalkozván hivatásszerűen a dologgal, csak magyar
szemszögű uráli etimológiai jellegű munkáim vannak. Ezek azt
állítják, hogy nem maradt fent az eredeti nevük.
Kicsit körülnéztem a szótáraimban, valamint szó- és
szöveggyűjteményeimben. Amit most írok, az hangosan godolkodás
lesz (tévedést nem kizárva).
Komiul a 'medve' "os^", a töve "os^k-": ez feltűnően hasonlít az
"os^kini" 'dicsér' igére. Lappul két szó van a 'rénszarvas'-ra,
egy a 'vad' fajtára: "god'de", egy a 'szelíd'-re: "boadzo" (töve:
"bo,c'cu-"). A "god'de" szó ugyanakkor 'gyilkos'-t is jelent, míg
a "bo,c'cu-" igen hasonló a "buoc'ce" 'ő beteg <ige>' szóhoz [bár
lehet, hogy nincs közük egymáshoz].
Ez utóbbi azért érdekes, mert finnül a '(jávor)szarvas' neve
"hirvi", amely közel áll a "hirveä" 'borzalmas, rettentő'
melléknévhez; észtül pedig "po~der", amely hasonlít [?] a
"po~dema" 'beteg, szenved' igére.
A 'farkas' finnül és észtül is "susi", amelyről nehéz nem a "suu"
'száj' szóra asszociálni. A 'medve' finn neve "karhu", az észt
pedig "karu". E mellett ezekben a nyelvekben ismert a fi.
"karva", é. "karv" 'szőr, haj' szó, melynek töve azonos lehet az
előbbi szavak tövével.
A fentiek egyike sem tűnik tehát az eredeti nevek folytatóinak.
(De reméljük, valakinek majd tud idézni uráli alapnyelvi
szótárból adatokat.)
> (Meg azt is hallottam, hogy a medve valami szláv nyelven "mézevö".)
Jól hallottad, egy "med(u)" ill. "ed(i)" tagokból az ősszlávban
kialakult "medved(i)" szónak volt ez a jelentése. "Med(u)" =
'méz', vö. szlovák-szerb-horvát-bulgár "med", orosz "m'od";
"ed(i)" = 'evő', vö. szlovák "jedák" 'nagyevő', orosz "jeda"
'étkezés', szerb-horvát "jedenje" 'evés, étel'.
Az indourópaiak közt szlávokon és baltiakon kívül a germánoknál
is tabuszó volt a 'medve' neve: még a közgermán korban egy 'barna
(állat)' jelentésű szóval helyettesítették, és ez fejlődött a mai
a. "bear", n. "Bär", ill. sv. "björn" szavakká.
Az, hogy mégis ismerjük az indoeurópai 'medve' alapszót, az annak
köszönhető, hogy egyes népek elkerültek olyan helyekre, ahol nem
vagy kisebb számban élnek medvék (de az uráliak-finnugorok esetén
nem volt ilyen). Így pl. az ősi szó folytatása a latin "ursus"
(őslatin: "*orctos"), ógörög "arktos", albán "arushë", szakszrit
"r.ks'a" (ebből hindi "rich" [ricsh], cigány "rish" [ris]). A
szanszkrit szó különösen érdekes, mivel melléknévként már volt
'gonosz, rossz fájdalmat okozó' jelentése is. A mai hindiben élő
"ráks.as" továbbképzése 'démon' jelentése (vö. az ind mitológia
ráksaszái). Így itt ez a szó utólag kapott vallási átértelmezést.
A tabu az animizmusra, sámánizmusra jellemző vallási fogalom. A
tabusodást nem úgy kell elképzelni, hogy "be lett tiltva" a szó,
hanem szakrális tartalma volt: kimondása kapcsolatot hozott létre
az állat és a kimondó szelleme között (vö. "ne fesd az ördögöt a
falra, mert megjelenik"), ezért csak spirituálisan felkészült
emberek, vi. sámánok használhatták. Az egyszerű népesség -- mivel
a megidézett szellem elpusztíthatta volna őket --
tabuhelyettesítő szavakkal élt. A sámánok maguk közt tovább
hagyományozhatták a nevet egészen addig, amíg a sámánizmus át nem
alakult egy fejlettebb vallási képzetté; ekkor azonban eltűnt,
mint sok más funkcióját vesztett szó.
|
+ - | Re: tereh (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Attila!
hix.nyelv #272, Láng Attila D.:
> Nos, listánk etyimológusai biztosan meg fogják mondani, igazam van-e a
> tereh értelmezésében
Talán nem voltam világos a 271-es számban, mint "etyimológus"
(:-)) azt állítom, hogy nincs igazad: a régi "tereh" szó és a
'viselős' jelentésű "terhes" szó is a mai "teher" 'rakomány,
súly' szóval függ össze. Mivel a "nézni is teher" szvsz
egyértelműen ugyanazt jelenti, mint a "nézni is tereh", ezt nem
is elemezném második kötben, inkább a "terhes"-hez tennék
összehasonlító nyelvészeti adalékokat.
A "terhes" szinonímája a "viselős". A "visel" jelentése itt az,
ami a "hord"-é, vi. valamit 'állandóan visz'. Erre utalunk a
"magzatot kihord" kifejezéssel is. A "terhes" szó ugyanezt a
jelentésmutívumot bontja ki: az állapotos nőknek a növekvő
magzatot, mint plusz terhet kell hordaniuk.
Az oszmán-törökben a 'terhes, viselős' jelentésnek megfelelő
egyik szó a "hamile". Ez ugyanúgy a "hamil" 'hozó, hord(oz)ó,
viselő' melléknév származéka, mint ahogy a m. "viselős" a
"viselő"-é. Ugyanakkor a "hamal" 'hordár' szót is ebből a tőből
képezik.
Az angolban a fentihez hasonlóan a "she is bearing a child"
'gyereket hordoz, visel' kifejezéssel lehet arra utalni, hogy vki
várandós. Sőt az "I was born..." 'születtem...' "born"-ja nem
más, mint a "bear" 'hord, visz, visel" ige múltidejű melléknévi
igeneve, vi. az "I was born..." tkp. 'ki voltam hordva...'
Az albánban 'terhes, viselős' jelentést a "me barrë" hátravetett
jelzővel adják vissza. A "barrë" szó fő jelentése 'teher,
rakomány', így a "me barrë" szó szerinti értelme 'teherrel (való,
bíró)'. Ebből a szókapcsolatból alakult ki a "barrë" szó 'magzat'
átvitt jelentése (magyarul is a "méhe terhe" képes kifejezés
állhat a 'magzat' helyett).
Továbbá, a szlovákban megvan a m. "terhes" tükörképe: "t'archavá
(z^ena)" 'terhes (asszony)' < "t'archa" 'teher'. De a "t'archavá"
melléknévnek a magyartól eltérően csak _fizikai_ 'viselős,
állapotos' jelentése van, nincs _lelki_ 'nehéz, nyomasztó,
kellemetlen' mellékjelentése. Ez arra utal, hogy a magyarban sem
a 'kellemetlen' jelentésből fejlődött ki az 'várandós' értelem,
hanem ez a két jelentéskör a "teher" 'súly, rakomány, nehézség'
szó egymástól független fejleménye.
|
|