http://www.radiovie.qc.ca/

Sziasztok, szia Norbi !

> Hol kezdodik a megcsalas?
Ha olyan dolgot tesz a tarsad, ami a te kapcsolatrol akotott nezetednek
ellentmond, vagy te teszel olyan dolgot, ami az o kapcsolatrol alkotott
nezetenek mond ellent. bonyolultabb a helyzet, ha a kapcsolatrol
alkotott velemenyetek nagyobb mertekben kulonbozo.

Az mar teljesen emberfuggo, hogy kinek milyen a kapcsolatrol alkotott
vilagkepe, mi az, amit mar nem tud elfogadni.

> Hol kezdodik a jaras?
Attol fugg, mit ertesz alatta.

Egy parkapcsolat ott kezdodik, amikor olyan lelki vonzodas is megjelenik,
ami mar tulmutat a baratsagon.

- Tamas -

Szia Peter !

> Tonkremenni akkor szokott egy kapcsolat, amikor nem tartjak megfeleloen
> karban, a problemakra/valtozasokra figyelmezteto aprobb jeleket nem veszik
> eszre idoben, vagy figyelmen kivul hagyjak abban a remenyben, hogy majd
> valahogy megoldodnak maguktol.
Igen, ez szerintem is igy van, mar regebben is irtam, hogy nagyon fontos
dolog a kapcsolat karbantartasa.

> De ezt lehet ugy is csinalni, hogy megmentsenek minden
> menthetot, tovabbra is a leheto legjobb viszonyban maradjanak es fenntartsak
> a kolcsonos szeretetet.
Igen, de a "tovabbra is a leheto legjobb" viszony meg barmit jelenthet.
Pl. egy megcsalas utan a leheto legjobb viszony mar messze nem az
mint az elejen volt. Egy kisebb felrelepest, esetleg meg helyre
lehet hozni, de nem egyik naprol a masikra, es csak akkor,
ha a partner tiszta szivbol megbanta,
nem pedig az en beleegyezesem, tamogatasom hianya miatt hagyta abba
a flortolest.

> > Nem kerhetjuk szamon egymas multjat,
> > viszont az oszinteseghez szerintem hozzatartozik, hogy magunktol,
> > onkent meseljunk a tarsunknak a multunkrol (beleertve a korabbi
> > kapcsolatainkat is).
> Ha ugy erted, hogy mindenrol, akkor ezzel nem ertek egyet. Egy akarmilyen
> szoros kapcsolatban is mindket felnek joga van megtartani maganak bizonyos
> dolgokat. Mindketten annyit mondanak el a masiknak, amennyit kivannak,
> hasznosnak es/vagy elviselhetonek tartanak az adott helyzetben. Ez egyebkent
> resze annak az altalanosabb dolognak, hogy mindket felnek joga van a
> maganelethez, es egy egeszseges kapcsolatban szvsz mindket partnernek van is
> maganelete, nincsenek osszenove, nem erzik ugy hogy minden percet es minden
> elmenyt meg kell osztaniuk egymassal.

A parkapcsolat szerintem azt is jelenti, hogy a maganeletuket
is megosztjak. Nem ?
Ha nem osztjak meg a maganeletuket, akkor csak baratok, vendegek.

Lehetnek azert titokban tartott dolgok, de nem biztos hogy jo dolog
elhallgatni azokat.
Vannak dolgok, amik visszatartva csak feleslegesen novelik a feszultseget
(ami nagyon veszelyes), mig aprankent adagolva el lehetne mondani, es
megkonnyebbulten sokkal jobban erzi magat az ember.

- Tamas -

Hali!


Szeretnék levelet kapni.
Valaki (bárki) írna nekem? :)


üdv                   mirinda

 irta (Wed, 15 Aug 2001 17:23:06 CEST):
> Nora:
>> Egy egesz mas tema jott szoba nemreg az egyik baratommal, ezzel
>> kapcsolatban erdekelne barkinek a velemenye. Ha megprobaljuk
>> felretenni a tarsadalmi elvarasokat, szokasokat, minden ilyesmit, es
>> egesz oszinten magunkba nezunk, akkor szerintetek lehetseges, hogy
>> egy ember oszinten, tiszta szivbol, teljes odaadassal ket (v. tobb)
>> emberbe legyen szerelmes egyszerre?
> En erre keptelen vagyok, ezert megerteni, aterezni nem tudom,
> de lehet hogy valakiknek ez termeszetes dolog. (A randin megjeleno
> levelek egy resze is errol tanuskodik.)
Pesze amire lehet azt mondani, hogy nyilvan azok a szerelmek nem oszintek,
nem tiszta szivbol jonnek stb. :)

> Regen irta valaki:
>> Viszont
>> kivancsi lennek en, hogy valoban mit szolnal hozza, hogy ha az elso
>> randikon kapasbol a lelki eleterol,a problemairol, a penztelensegerol
>> beszelne egy pasas...
> Ha egy lany a lelki problemairol is beszelne a kapcsolat elejen,
> nem fordulnek tole el ezert. Akkor sem, ha az elso talalkozaskor
> teszi. Ha problemai vannak, mar az is segitseg ha van aki meghallgatja.
> Engem az zavarna, ha sokaig nem beszelne a lelki eleterol.
Az eredeti szovegben teljesen masrol volt szo. Nem beszelve arrol, hogy
mas dolog egy ferfinek "lelkizni" es mas egy nonek...

BG
(2001.aug. 17. 11.19)

Kedves Tamas!
> Nagyon tetszenek a leveleid, egyetertek minden gondolatoddal
Ennek orulok. Ez szamomra azt jelenti, hogy a gondolataim nem
szakadnak el annyira a valosagtol.:-)

> egy-ket szot en is szolnek a felvetett temaval kapcsolatban.
Csak nyugodtan. Hallgatlak.:-)

>Kello onismeretre viszont ugy tehetunk szert, ha minel
>jobban elsajatitjuk a tobbi emberrel valo kommunikaciot,
>sikerul megtalalni helyunket a tobbi ember kozott.
Igen, ez is fontos. De onmagaban talan keves. (Bar nem
vagyok pszichologus, csak tanultam nehany evet egy keves
pszichologiat, ezert vannak nalam kompetensebbek is, akik a
kovetkezo gondolataimat valoszinuleg felulbiraljak.):-)
Ugyanis a kommunikacio soran hozzank bejovo informaciokat (es
itt most azokra az informaciokra gondolok, amiket arra
vonatkozoan kapunk masoktol -barmilyen formaban-, hogy milyennek
latnak bennunket) fel is kell tudni megfeleloen dolgozni.
"Helyre kell tudni tenni" magunkban. Erre kevesen kepesek.
Legfokeppen pedig arra, hogy indulatmentesen is kepesek legyenek
atgondolni ujra ezeket az "informaciokat", es felhasznalni a
sajat magukrol alkotott kep bovitesehez. (Persze ennek egyik
feltetele, hogy ha kritikat kapunk, akkor azt hogyan, milyen
formaban, hiszen sokat szamit, hogy ne indulatos vagy
rosszindulatu kritika legyen, hanem segito szandeku).

>> Nehany alternativ iskolaban azonban pl. sikerrel mukodik a
>> reggeli beszelgetokor, ez is mar haladas. Itt is el lehet
>> sajatitani a kommunikacio alapjait a piciknek.
> Ez az otlet nagyon tetszik, szerintem a "nagyoknak", azaz
> a mi korosztalyunknak is nagy szuksege lenne ehhez hasonlo
> dologra. En mar nagyon regota keresek olyan nyilt barati
> tarsasagot, vagy klubot, ahol lehetoseg van a nyilt, kotetlen
> beszelgetesre, emberek megismeresere, de meg nem talaltam. :-(
Velemenyem szerint klub lehet, hogy nem letezik (bar meg ezt is
el tudom kepzelni), de onszervezodeses alapon tarsasagok egeszen
biztosan igen. Gondolok itt arra, hogy azonos erdeklodesu
emberek osszejonnek azert, hogy gondolataikat kicsereljek. En
konkretan hallottam is ilyenrol. Igaz, hogy ezek egy adott
temakorhoz kotodnek (irodalom, muveszet...), de ugyanezen az
alapon nem kell meresz fantazia az elkepzeleshez, hogy
kotetlen beszelgeteskent is mukodhetne. Ezekkel a gondolatokkal
az a nagy baj, hogy megmaradnak az abrand es a vagyalom
szintjen.

> Egy komolyabb kapcsolat (Kulonosen hazassag) sok esetben
> azert szakad meg, mert a felek megvaltoznak. Nem ugyanazok
> az emberek, mint akik a kapcsolat kialakulasakor voltak.
Igen, van ilyen is. En a kozvetlen kornyezetemben ismerek
nehany tortenetet, es bizony nem egeszen ez volt az oka a
kapcsolat megszakadasanak. Inkabb az, hogy nem adtak maguknak
eleg idot a hazassag elott arra, hogy alaposan megismerjek
egymast. Olyan is van, hogy nem figyelunk oda elegge bizonyos
aprosagokra, amik elore jelezhetik a masik fel egy-egy
tulajdonsagat, amik majd csak kesobb kerulnek felszinre
szamunkra, pedig leteztek azok addig is, csak nem vettuk eszre
vagy nem akartuk eszrevenni. Magyarul, akkor a nagy szerelem
idejen szemet hunytunk felette, de kesobb mar egyre nehezebben
toleraljuk, foleg ha nem is egy ilyen -szamunkra kedvezotlen-
tulajdonsaga van. Vagy: sokan ugy gondoljak, hogy majd a nagy
szerelem megvaltoztatja a parjuk un. rossz tulajdonsagait.
(Ezek igy kimondva nagyon atlathatok, es szinte mindenki tudja,
hogy jora nem vezethet, de amikor konkretan benne vagyunk a
szituacioban, nagyon nehez "jozanul" gondolkodni.)
En legalabbis tobbszor hallok olyasmit, hogy "igen, tudtam en,
hogy o ilyen, de azt hittem, hogy majd a hazassag...", mint azt,
hogy pl.: "ugy megvaltozott, nem olyan, mint regen". Persze ez
is elofordul. Csak az en ismeretsegi koromben ritkabb.
Udvozlettel
Gyongyi

Nora:

> Igazad van, ez valoban veszelyes dolog. Es nyilvan sokszor elofordul,
> hogy az ember bemagyarazza maganak, hogy onkent mondott le valamirol,
> kozben arrol van szo, hogy egyszeruen nem sikerult neki megszerezni
> azt a valamit. En arrol az esetrol irtam, amikor egyertelmuen
> lemondasrol van szo - mert ugye azert, ha oszintek vagyunk, akkor meg
> lehet kulonboztetni a kettot.

Hogyan? Akkor lenne egyertelmu a helyzet, ha lenne egy tarsad, akirol
ugy erzed nem az eleted ertelme :), es ezert rovid uton kirugod.
Aki ilyet csinal, az a legnagyobb marha. De ez lenne az egyertelmu
lemondas... Kulonben valoban arrol van szo, amire Torok Peter fel is
hivta a figyelmet, hogy olyanrol mondasz le, amit meg sem szereztel,
ami nem a tied, ez pedig a definicio szerint nem lemondas hanem
savanyuaszolo. Es ha mar megesett egy ilyen ropke kapcsolat, serult az
elv, nem tartogattad magad az igazinak... :)
Nagy marhasag ez a lemondas, foleg ha cserebe vartok is valamit. Azt
hiszitek hogy tenyleg megkapjatok? Kitol fogjatok megkapni? Ki fog
emlekezni nehany ev mulva hogy mennyi mindenrol mondtatok le, es ki
ertekeli az ilyesmit? Az szamit, hogy ki vagy, mit tudsz adni.
Ugy gondoljatok hogy az egyenisegetek fejlesztesehez a helyes ut az
egyedullet es a szomoru unalmas varakozas es vagyakozas?

> Igen, azt hiszem, igazad van. Nem kerhetjuk szamon egymas multjat,
> viszont az oszinteseghez szerintem hozzatartozik, hogy magunktol,
> onkent meseljunk a tarsunknak a multunkrol (beleertve a korabbi
> kapcsolatainkat is). Viszont barmit is tett a masik, kiakadni nem

Nem kerjuk szamon egymason a multunkat, csak onkent elmeseltetjuk? :)
Azt nem ertem, hogy titeket miert erdekel ennyire a masik multja? Es
milyen jogon utitek bele az orrotokat masok maganugyeibe? Ugyanis ez
a tarsad es az o regi partnere maganugye, nem szep dolog kiteregetni,
ugyanugy, ahogy te sem orulnel ha minden hibadat elmeselne a tarsad a
haveroknak baratoknak stb...

> erdemes rajta, hiszen az a lenyeg, hogy most a _jelenben_ milyen, es
> a jelen korulmenyek kozott megbizom-e benne, vagy sem.

Raadasul ez az informacio szerinted is teljesen lenyegtelen, csak
pletykak alapjanak felel meg, masra nem jo...

> kapcsolatban erdekelne barkinek a velemenye. Ha megprobaljuk
> felretenni a tarsadalmi elvarasokat, szokasokat, minden ilyesmit, es
> egesz oszinten magunkba nezunk, akkor szerintetek lehetseges, hogy
> egy ember oszinten, tiszta szivbol, teljes odaadassal ket (v. tobb)
> emberbe legyen szerelmes egyszerre?

Valoszinuleg nem mindenki kepes ra, vagy sokan azt hiszik magukrol hogy
nem kepesek ra, de lehet hogy mas korulmenyek kozott veluk is
megtortenhetne. Szerintem siman lehetseges, nem csak a fokuszban lattam
mar hasonlot...

Vuf